18.rész A szexi idegen

~Kath szemszöge~

Még Gina sűrű hajzuhatagán keresztül is lehetett látni a fényességet. Vakító fehér fényzuhatag, de kivehető volt egy kis kékes beütés. Nem tudom miből, de éreztem, hogy nem vagyunk egyedül.
Ekkor a fény elhalványult és levehettük a szemünkről a "kötést". Egy magas , barna hajú srácot pillantottam meg magam előtt pár fiú társaságában, de ő kitűnt közülük. Ő olyan tökéletes volt. Egyet furcsálltam csak, napszemüveg volt mindegyiken. Miért kellhet egy barlang aljában napszemüveg.? A gondolatmenetemet egy mély és rekedtes hang szakította félbe.
- Elnézést kisasszony, mit keresnek itt?- kérdezte egy pimasz mosoly keretében
- Mi mi mi- dadogtam és majd elsüllyedtem szégyenemben, hogy nem tudok kinyögni egy értelmes mondatot- Mi csak egy követ keresünk- nyögtem ki végül
- Milyen követ? Csak nem a híres turmalin követ?- hálát adtam az istennek, hogy rákérdezett
- Igen azt.- úgy látszik ez a fiú teljesen elvarázsolt
- Éééés mire kell az nektek?- tudakolta egy 100 wattos mosoly keretében
- Hát a bátyám- mutattam Dylanre- barátnője meghalt. Természetfeletti volt, mint itt mindenki. Innen tudunk a kőről.- nagy levegőt vettem és rávettem magam, hogy bemutatkozzak- Egyébként Kath vagyok és vérfarkas.- nyújtottam a kezem, de ő eltolta és megölelt 
- Szia Kath! Tom vagyok és lustrumor.- majd a fülemhez hajolt- Nagyon bejönnek a vérfarkasok, különösen az ilyen dögösek- suttogta szexin
Ebben a pillanatban az gondoltam, hogy ott esek össze ha nem fog olyan szorosan, mint ahogy azt tette. Így tudtam volna maradni egy életen át is, csak ne kelljen elengednem. De nem lehetett. Tettem egy lépést hátrébb, hogy kikerüljek az öleléséből. Életem egyik legnehezebb döntése volt.

~Tom szemszöge~

Tetszett, hogy Kath nem adta könnyen magát. De látszott rajta, hogy zavarban van.
- Amúgy, miért van rajtad napszemüveg?- kérdezte
Olyan cuki volt ahogy ebbe a tök hétköznapi kérdésbe is belepirult. Majd a földet kezdte kémlelni.

- Nem azért csak úgy érdekelt, hogy itt miért kell. Én nem akartam semmi rosszat kérdezni.- szabadkozott

- Nem kérdeztél te semmi rosszat.- mosolyogtam rá, amitől még jobban elpirult- Teljesen jogos kérdés volt. Végül is elég fura, hogy egy barlang alján napszemüveget hordunk. Amikor bejöttetek az ajtón rajta volt a szemeteken a barátnőtök haja, igaz?- Kath bólogatott jelezvén, hogy igazam van- Ez azért volt, mert az a fényesség ami megvakítana titeket a szemünkből jön.- Kath elcsodálkozott és csak pislogni tudott- Igen, ezért van rajtunk napszemüveg. Mi vagyunk a turmalin kő őrzői és mindent megteszünk, hogy megvédjük azt. Így csak azok tudnak bejutni akik tudják mi vár rájuk. Csak azok tudják akiknek igazán szükségük van rá.

- Nekünk elég nagy szükségünk van rá és gyorsan nincs sok időnk. Ha nem visszük még ma haza a követ Amber meghal.- hangja tele volt szomorúsággal

- Mindenben segítünk- pusziltam meg az arcát, ami csak még jobban zavarba hozta

- Köszönöm- olyan édesen mosolygott

A mosolya egyszerűen elbűvölt. Nem tudtam másra figyelni csak rá. Nem bírtam magammal, így úgy döntöttem bármi is lesz én most cselekszem. Közelebb léptem átöleltem a derekát, ő a nyakamat fogta körbe és hosszan, de lágyan egy csókot leheltem ajkaira. Nem tolt el magától és ezt jó jelnek vettem. Miután abbahagytuk ugyanolyan cukin mosolygott és ez engem is megmosolyogtatott.

- Hé, ti ott ketten ide!- szólt az egyik haverom nem épp tisztelettudóan 

Oda mentünk hozzájuk.  Az út nem volt hosszú, de égetett a vágy, hogy megint ajkainak essek. Ekkor összekulcsolta ujjainkat, majd hirtelen megállt. Maga felé fordított és jó hosszan megcsókolt. Az agyam kihagyott erre a körülbelül 1 percre amíg csak ott álltunk kéz a kézben-és száj a szájban- de nem zavart akkor semmi. Örültem, hogy ilyen könnyen ment, pedig nem adja magát könnyen. Ez látszik rajta.

~Kath szemszöge~

Soha nem éreztem még magam ennyire bátornak, mint most. Megcsókoltam. Nem adom könnyen magam senkinek, de ő más volt. Ő benne megbíztam az első perctől kezdve. Mikor megszakítottam a- kb. 1 perces- csókot, szomorúság látszott a szemében, így még egy utolsó puha puszit nyomtam szájára. Majd húzni kezdtem magam után a többiekig.

- Na végre, hogy ideért a turbékoló pár.- mondta az egyik fintorogva

- Jó fogás haver!- röhögött az egyik és meglökte Tomot

- Jól van már, pofád befogod!- parancsolt rá Tom az előbb megszólaló fiúkra

- Miért is kellett idejönni?- kérdeztem türelmetlenül pici dühvel a hangomban

Mérges voltam, mert mindig a legrosszabbkor zavarják az embert. Most ha meg a semmiért kellett idejö...

- Megkapjátok a követ.- szakította félbe egy idősebb férfi a mérgelődésemet- Sokáig tartott, hogy meggyőzzetek, de tiétek a kő. Tom menj és kísérd el őket. De aztán vissza ne gyere nekem, maximum mikor el akarod újságolni, hogy milyen gyönyörű gyerekeid lesznek és, hogy elvetted Kathet. Aranyos lánynak tűnik.- fejezte be mondani valóját, amitől még vörösebb lett az arcom, nem mintha így nem lett volna elég piros. Tom e szavak hallatán felugrott a férfi nyakába.

- Köszönöm apa, de ez nem csak rajtam múlik. Örülnék ha így lenne.- az utolsó mondatot megmosolyogtam és eltátogtam egy "Én is."-t neki.

Nem tudom hogy miért, vagy hogyan történt, de nem érdekel. Nemrég még nem is tudtam, hogy létezik, de olyan, mintha mindig is ismertem volna. Nem hittem volna, hogy egy barlangban ennyi jó dolog történhet. Megtaláltam életem párját-remélem- és Dylan is kapott egy esélyt, hogy élete szerelmével lehessen. 

- Gyere menjünk.- suttogta lágyan a fülembe azzal a rekedtes és szexi hangjával a fülembe, amitől kirázott a hideg- Majd útközben folytatjuk, amit elkezdtünk.- majd rám mosolygott azzal a rossz fiús mosolyával, aminek nem tudtam ellenállni

Újból megcsókoltam, de most sokkal vadabban, mint az előbb. Ő sem tett másképp. Ugyan olyan hevesen csókolt vissza. De sajnos indulnunk kellett. Amber nem várhat tovább. Mennünk kell.