- Szia itt El. Találtunk egyet!- mondta El izgatottan
- Ez az!- egy kiáltás volt a válasz a telefon másik végéről
- Áúúú!- kiáltott vissza El -Itt vagyunk a házban.
- Már is ott vagyunk!- kiabált a telefonba Suzie
A telefon letétele után körülbelül 2 perc telt el Suzieék már csöngettek.
- Hű de gyorsak voltatok.- nevetgélt El
- Hahaha.- vágott egy mű vigyort Jake- Nagyon vicces.
- Na gyerekek elég, inkább mondjátok el hol van a lényünk.- sürgette őket Suzie
- Itt is van!- jött le végszóra a lépcsőn Kath, miközben a lényt lökdöste a lépcsőn.
- Ne lökdöss!- tolta el magától a lény Kathet- Egyébként sziasztok. Én Gina vagyok.
- Szia Gina. Én Suzie vagyok, ők pedig itt Jake és Em- mutatta be barátait Suzie udvariasan, majd kezet fogott a lánnyal.
- Hogyan találtátok meg?- fordult Suzie Kath felé
- Nem mindegy? Az a lényeg, hogy itt van és kész!- dühöngött Kath
Kisebb csend támadt. Suzie meredten nézte Kathet. A lány zavarba jött és észrevette, hogy milyen mogorva mostanában, de nem csoda, hogy miért. Suzie és Jake egyre közelebb kerül egymáshoz és Kath nem tehet semmit. Már mindent elkövetett, de nem sikerült szétválasztani őket.
- Nagyon izgi volt!- örvendezett El- Majd én elmesélem! Kath, Dylan és én már majdnem feladtuk a keresést. Már bejártuk az egész várost, de nem találtunk semmit. Úgy gondoltuk visszajövünk ide. Már csak pár sarokra voltunk innen, amikor fojtott szuszogást hallottunk az egyik ház kertjéből. Először azt hittünk, csak képzelődtünk, de tisztán lehetett hallani a szuszogást. Dylan előrement, átmászott a zöldre festett fémkerítésen és a kertben lévő fák felé vette az irányt. Mi addig kint vártunk Kathtel. Dylan megállt és vizsgálgatni kezdett valamit a földön. Én felágaskodtam, aztán mivel így sem láttam jobban felálltam a kerítés betonjára. Döbbenten vettem észre, hogy egy halottnak tűnő fakó bőrű lány fekszik a fák között. Dylan még mindig vizsgálgatta a lányt, mikor odaszólt, hogy keressünk egy zsákot és hozzunk valahonnan vizet. Én az út túloldalán lévő kúthoz rohantam és teletöltöttem a kulacsom vízzel. Kath addig a kukáknál keresett egy fekete zsákot. Kath egy ugrással a kerítés tetején termett, majd utasított, hogy adjam oda a vizet, majd ő elviszi Dylannek. Mikor Kath Dylan mellé ért ő is leguggolt a lény mellé, majd megitatta a majdnem halott lányt. Dylan felkapta a lányt, Kath pedig tartotta a zsák száját. Óvatosan belecsúsztatták a haldokló lányt, majd a kerítéshez rohantak. Egy jó darabig eltartott, míg a lányt áttuszkolták a kerítés felett. Én alig bírtam tartani mikor átgurult az én oldalamra. Majdnem leejtettem. Dylan ügyesen átmászott az akadályon éppen átért amikor kijött a ház tulajdonosa és ordibálni kezdett " Azonnal hívom a rendőrséget, ha nem takarodtok el innen most rögtön! Ez magánlaksértés! Takarodjatok innen! Mit képzeltek, csak úgy beronthattok ide? Szedett-vetett népség!". Kath kicsit megijedt a paprikás hangulatú bácsikától így kicsit megkarcolta magát mászás közben, de nem lett komolyabb baja. Az árlényt idehoztuk és lefektettük az egyik sötét szobába. Valószínűleg túl sokat volt a napon és rosszul lett. Ha nem találjuk meg, valószínű meghal. Mivel megmentettük az életét szívességből segít nekünk a kővel kapcsolatban.
- Jó sztori!- mondta elismerően Em
- Mi egy beszélő macskát találtunk. Ő is tudott egy árnylényről, de miután elmondtuk neki, hogy már találtatok egyet visszament a faházhoz, de ha valamire szükségünk van akkor számíthatunk a segítségére.- mondta Suzie
- Érdekes! Egy beszélő macska?- hitetlenkedett El- Mondjuk manapság a vámpírok és egyéb furcsa lények között igazán elenyésző egy beszélő macska is.
- Oké akkor már csak egy lustrumot kell találnunk és indulhatunk a kőért!- örült Em
- Iden, de az már csak holnapra marad! Már késő van még egy keresőkörúthoz. Inkább vacsizzunk és menjünk aludni! Gondolom már mindenki nagyon fáradt.- mondta Suzie
Mindenki megindult a konyha felé csak Jake maradt az ajtónál Suzieval. A vámpírlány éppen indul volna mikor Jake megfogta karját és gyengéden a falhoz szorította, hogy szinte összeért az orruk.
- Suz!- suttogta hal kan Jake
- Igen?- szintén suttogva Suzie
- Ugye ma is velem alszol?- kérdezte Jake arcán egy ravasz mosollyal
- Persze!- mosolygott vissza Suzie
Jake kicsit erősebben a falhoz szorította Suziet és közelebb hajolt hozzá. Már majdnem összeért az ajkuk mikor Em elkiáltotta magát az ajtóból.
- Hé! Ti ott! Gyerünk enni!
Majd mosolyogva visszahúzta fejét az ajtó mögé.
- Mennünk kéne!- szuszogta Jake
- Ja, menni kéne!
Jake eltávolodott Suzietól és a konyha felé vette az irányt, de Suzie megakadályozta.
- Na azért nem most gondoltam!
Suzie visszarántotta magához Jaket és forrón megcsókolta. Mikor eltávolodtak egymástol mindkettőjük levegővétele gyorsabb volt az átlagosnál.
- Majd vacsi után folytatjuk!- kacsintott egyet Jake
Kézenfogva besétáltak a konyhába majd becsukták maguk mögött az ajtót.
- Na végre itt van az ifjú pár!- mosolygott El
- Nem mintha hiányoztak volna!- dünnyögött Kath
- Mi a vacsi?- kérdezte Dylan
- Rántott hús és egy kis vér.- mondta Em
- Nyámi!- indult meg Dylan nyálelválasztása- Akkor lássunk is hozzá!
- Jó étvágyat!- mondta Suzie és később a többiek
Az árnylény önfeledten tömte magába a rántott húst, mint aki még sosem evett ilyesmit. Vacsora után mindenki szavazással eldöntötte, hogy kivel aludjon az árnylény. Mivel Em szobájában kétszemélyes az ágy ezért ma vele alszik. Mikor mindenki lefeküdt. Suzie és Jake is megágyaztak és lekapcsolták a lámpákat.
- Ó! Nem mosogattam el! Ma és vagyok a soros! Em meg fog ölni, ha nem fejezem be!- mondta Suzie
- Ugyan már! Csak nem fogja leharapni a fejed!- nyugtatta meg Jake Suziet
- Hát azt azért nem.
- Majd holnap korábban felkelsz és elmosogatsz! Ha megengeded én is segítek.
- Oké.
Suzie lefeküdt a matracára Jake mellé és betakarta magát.
- Még van egy befejezetlen ügyünk.- vetett kaján pillantásokat Jake Suziera
Suzie elnevette magát, majd átfordult Jakehez és megpuszilta a fiú homlokát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése