~Kath szemszöge~
- Várj! -utasított Suzie
- Mégis mire? Rövidesen agyon leszek ütve!- kiabáltam
- Rákeresek Googlen. Megvan! Rég óta ott van az a kő, az emberek nem tudják mi lehet, de a régi őslakosok imádkoztak hozzá és különleges mágiát tulajdonítottak...
- Jójó! Ne olvasd, inkább szedd össze a többieket és gyertek ide!- szakítottam félbe beszámolóját
- Ha odaérünk még nem tudjuk kinyitni! Nincs meg a kulcs!
- Nem baj! csak gyertek értem!
- Oké! Már is ott vagyunk!
Azzal letette a telefont. Nem tehettem mást mint vártam, hogy idejében ideérjenek. A kapuból jövő furcsa hangok egyre vészjóslóbban hangosodtak. Nem volt kedvem a közelében maradni, de ha el is futnék akkor sem élném túl a kapu ledőlését. Túl széles és magas volt ahhoz, hogy elfussak előle. Így is úgy is maga alá temettek volna a ripityára tört darabjai. Inkább a jeleket próbáltam memorizálni. Ha összedől ez a borzadály nem tudjuk megfejteni a jeleket és ha valóban ez az igazi kapu akkor soha nem fogunk bejutni a lustrumorokhoz. Így hát vártam, hogy értem jöjjenek a többiek, vagy ledőljön a kapu. Rengeteget gondolkoztam, hogy hogyan oldjam meg ezt a helyzetet, de nem volt kiút. Nem menekülhettem el. Nem volt nálam ragasztó, hogy megakadályozzam az óriási repedés továbbkúszását. Ahogy töprengtem eszembejutott, hogy milyen undok voltam a többiekkel. Nem tehetek róla, hogy ha felhúznak akkor undok leszek, de arról tehetek, hogy sosem mondtam el nekik, hogy milyen fontosak nekem. Ha most meghalok, úgy fognak emlékezni rám, mint az undok érzéketlen lányra aki mindig útban volt. Ahogy ezt végiggondoltam éreztem, hogy egy hideg könnycsepp gurul végig az arcomon. Nem akartam így meghalni. A kapu előtt leguggoltam és zokogni kezdtem. Suzietól és Jaketól olyan csúnyán váltunk el. Még el sem búcsúzhattam tőlük. Félbe kellett szakítanom a zokogásom, mert egy óriási szikladarab tartott egyenesen felém. Mikor észbe kaptam épp, hogy ki tudtam kerülni. Ijedten néztem, ahogy pár centire mellettem a földre zuhan és darabokra esik. Ettől a látványtól még jobban megeredtek a könnyeim és már alig láttam a még előzőnél is nagyobb szikladarabokat. Egyre több és több zuhant felém. Képtelenség volt kikerülni őket túl gyorsan és szorosan egymáshoz zuhantak. Feladtam. Már nem sírtam. Vártam, hogy szétzúzzanak az óriási kövek. Már csak 5 méterre volt felettem egy hatalmas szikla és hihetetlen gyorsasággal tartott felém. Nem néztem tovább a fejem felé. Behunytam a szemem és vártam mikor lesz vége. Sötét volt minden, már a hangokat sem hallottam. Tudtam, nem sok van hátra. Ekkor valaki megragadta a kezem és hátrahúzott. El az óriási kő elől. Hallottam, ahogy lezuhan és hatalmas dübbenéssel földet ér, majd széttörik. Még mindig nem nyitottam ki a szemem. Sokkos állapotban voltam. Az aki elrántott a szikla elől rázni kezdett.
- Mi van veled? Térj magadhoz! Sietnünk kell! Ott a kocsi látod? Nincs messze, csak addig kell kibírnod! Én végig melletted leszek.- kiáltozott és próbált lelket önteni belém
Kinyitottam a szemem. Suzie próbált felráncigálni a poros kő lepte földről. Alig hittem el. Meglepettségemet észre vehette, mert abbahagyta a karom cibálását. Nehézkesen felálltam. Suzie végig fogta a kezem. Futni kezdtünk, gyorsan kerülgettük a repülő sziklákat, de nem volt könnyű úgy, hogy nem is láttuk, hogy hova esnek. Már majdnem odaértünk Jake sötétkék kocsijához (amit szintén nem kíméltek a kődarabok), amikor Suziet egy újabb szikla vette célba.Rémülten próbáltam odébb húzni, de Suzie még mindig nem vette észre a száguldó követ. Kiabáltam, de nem hallotta. A szikladarabok nagy hangzavart keltettek. Már majdnem elcsapta Suziet, amikor hirtelen rántottam rajta egyet. Elesett, de csak a térdét horzsolta fel. Riadtan bámulta a leeső sziklát. Nem volt ideje megköszönni, de a szeméből láttam mit akar mondani. Továbbrohantunk az autó felé és sikeresen odaértünk. Szerencsére kisebb sérüléssel megúsztuk. Suzie futtából beugrott a kocsiba, majd én is követtem példáját. Velünk együtt még Em ült hátul és vizsgálgatott minket, hogy jól vagyunk-e. Mihelyt becsuktam az ajtót Suzie elordította magát.
- INDÍTS! GYERÜNK!
Jake egyből a gázra lépett. Az autóig még valahogy eljutottunk, de csak most jött még a neheze. Az autóra csak úgy záporoztak a szikladarabok. Egyre több és több horpadást hagytak maguk után. Rápillantottam a kilóméterórára. 180-nal mentünk. Suzie kétségbeesetten kiabált.
- KI FOG LYUKADNI A KERÉK! LASSÍTS!!! LASSSSSSÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍTS!
- NEM FOG!- ordította vissza idegesen Jake
Suzie ettől még nem nyugodott meg. Ahogy távolodtunk egyre kevesebb kődarab esett ránk. Már majdnem biztonságban voltunk, mikor bekövetkezett a legrosszabb. Kilyukadt az autó jobb első kereke és kacskaringózva, majd forogva lelassultunk. Jake kiszállt.
- Nincs idő kereket cserélni!- kiabálta Suzie
- Meg kell tolni, így nem megyünk semmire!- válaszolta Jake- Inkább ti is segítsetek
Mindenki gyorsított felvételben kiszállt a már ronccsá bombázott autóból. És elkezdtük tolni az autót. Em az autó szélén volt, úgy tolta. Kiabálni akartam, neki, de késő volt. Ráesett egy jókora darab a bal lábára. Em sikítva a földre zuhant. Suzie és én rögtön a segítségére siettünk. A többiek is indultak volna, de Suzie megakadályozta őket.
- Mi megnézzük hogy van. Ti addig toljátok tovább! Haladnunk kell tovább! Majd utolérünk titeket!
Legurítottuk Emről a sziklát, majd megvizsgáltuk a lábát. Csúnya zúzódások karcolások voltak rajta. Látszott, hogy el van törve. Suzie átkarolta balról én pedig jobbról a sebesültet. Az utolsó pár métert így tettük meg. A többiekre már nem estek kövek. Tudtuk, hogy már csak adig kell kitartanunk amíg odaérünk hozzájuk. Dylan segített berakni Emet a hátsó ülésre, majd mi is beszálltunk. Jake közben hihetetlen gyorsasággal kicserélte a kereket, aztán ő is beszállt és elindultunk. Mindenki csöndben volt. Örültünk, hogy élünk. Em nyöszörgött, de jól bírta a fájdalmat. Mindenki nehezen vette a levegőt a kocsiban. Visszafelé megálltunk a kórháznál és bevittük Emet. Nagy szerencséje volt, hogy csak egy töréssel megúszta. A felére is eshetett volna a kő. A kórház után sem szóltunk egymáshoz. Jake visszavezetett Elékhez. Mindenki fáradtan dőlt be az ajtón. Suzie elment zuhanyozni, hogy kitisztítsa a térdén lévő sebet. Szürke volt a sok portól és piszoktól. Jake is csatlakozott
Miután mindenki lezuhanyozott és megvacsorázott összegyűltek a nappaliban és kiválasztottak egy jó filmet. Em készített popcornt és kis poharakba kólát töltött, miután elkészült egy tálcán bevitte a nappaliba. A vígjáték közben megeredt mindenki nyelve és izgatottan beszéltek az együtt átélt csapaterősítő nagy élményről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése