- Ezt lehetetlen összeragasztani, vagy ilyesmi!
- Nincs másik bejárat?
- Szerintem csak ez az egy van.
Suzie idegesen járt körbe-körbe a lehullott sziklák között. Jake és Dylan egy olyan szikladarabot amin egy fél jel volt. Kath egy sziklán ücsörgött nem messze a fiúktól és gondolkozott.
- Ez reménytelen!- sóhajtotta Kath
- Nem adhatjuk fel!- mondta Suzie
Suzie a sziklát tanulmányozó fiúkhoz sietett.
- Na? Valami?
- Semmi. Rengeteg jelre hasonlít. Kéne a másik fele is.
- Ez itt mi? Hallatszott távolról Kath hangja
A többiek odarohantak hozzá. Kath a kapu helyén állt és egy apró nyílásra mutatott. Itt nem lehet bemenni?
- Várjatok! Elmegyek Gináért! Ő lehet, hogy többet tud- mondta Dylan
A fiú egy másodperc alatt Jake kocsijánál termett. Gina még mindig az övét birizgálta szomorúan. Ő is akart segíteni, de a többiek nem kockáztathatták, hogy valami baja essen. Gina arca felderült, mikor megpillantotta az ablakon kopogó Dylant. Az árnylény teljesen lehúzta az ablakot és kikönyökölt rajta.
- Na? Mégis csak szükség van rám?- kérdezte mosolyogva
- Kath talált egy alagutat a kapu helyén. Az a bejárat?- kérdezte Dylan
- Nem tudom, még soha sem jártam itt.- vonta meg a vállát Gina- De megnézhetem, hátha tudok segíteni.
Gina és Dylan az alagúthoz sétáltak.
- Hmm. Mintha erről már meséltek volna a többiek.- mondta Gina
- Tudsz segíteni?- kérdezte Suzie
- Öömm... a többiek azt mondták, hogy aki bekerül a feljebbvaló árnylényekhez azok itt segíthetnek. Az utat csak ők tudják. Szerintem menjünk le! Nagy baj nem lehet, ha kicsit bekukkantunk!- mondta Gina
- Lányok előre.- mondta Dylan vigyorogva és maga elé intett az alagút felé.
Kath lenézett az alagútba. Sötét volt és meredek Ha beleugrik tuti, hogy zuhanni fog. Kath vett egy nagy levegőt, mintha vízbe ugrana, majd behunyta szemét és levetette magát. Kisebb vízhangzó sikolyt lehetett hallani, később egy huppanást. Suzie következett. Kicsit nekifutott, majd ő is eltűnt a sötétben. Gina amint hallotta a földet érés hangját a lányok után ugrott. Őt követte Jake, majd Dylan is.
~Dylan szemszöge~
Borsózott a hátam a zuhanástól. Nagyon szűk volt az alagút, alig fért bele egy ember. Ahogy zuhantam lefelé egyre hűvösebb lett. Sokáig estem. Azt hittem, hogy soha nem ér véget. Lentről beszélgető hangok szűrődtek ki. Már egészen közel voltam a aljához. Mielőtt földet értem, volna az alagút kiszélesedett. Landolás után körülnéztem. Egy kis teremben találtam magam. Mindenki köhécselt körülöttem. Minden poros és homokos volt. A zuhanásommal keltett kisebb szél felkavarta a sok koszt. Felnéztem oda, ahonnan érkeztem. Kis fény világított föntről. A többiek már bekapcsolták az elemlámpáikat és alaposan szemügyre vették a falakat, hogy merre mehetnének tovább.
- Visszafelé nem mehetünk. Túl magasra kellene mászni.- fordult felém Jake
Kath a falnak dőlt és kifújta magát.
- Lehet, hogy ez egy régi csapda állatoknak.- tűnődött Suzie
Kath körbesétálta a barlangot. Jake ahhoz a helyhez ért, ahol Kath a falnak támaszkodott.
- Nézzétek!- kiabálta- Ez ugyan olyan!
Jake előhúzta a térképet a pulcsijából.
- Igen!- mutatott a térkép hátoldalán lévő első jelre
Mindenki a falon lévő jelet kezdte el vizsgálni.
- Igen, megvan, de mit csináljunk vele?- kérdezte Dylan
Jake a kezével lesöpörte a jelről a port, hogy jobban lássa. A jel mellett több jel is előbukkant. Mind egy 5x5-ös táblázatban volt. Jake ügyesen benyomta a jeleket sorban, ahogyan a térképen volt. Egy jel külön állt a többitől, de nem tudta miért. Ez a jel nem szerepelt a táblázatban. Jake elírásnak vette és nem törődött vele. Beírta az utolsó jelet is. A táblázattól jobbra lévő fal nagy zajjal a mennyezetbe húzódott megnyitva vele egy új alagutat. A kanyargós alagút falai nedvesek és csúszósak voltak. Suzie néhányszor elcsúszott, de nem lett semmi komolyabb baja. Egyre világosabb lett, ahogy haladtak előre. Már elemlámpára sem volt szükség mikor egy újabb terembe értek. A terem mennyezetéről furcsa zöldes fényt kibocsájtó növények csüngtek lefelé. 8 kőajtó nyílt a teremből, mindegyik egy jellel volt ellátva. Jakenek eszébe jutott a különálló jel. Megkereste a megfelelő ajtót majd a kezét rátette a jelre. Már éppen be akarta nyomni, mikor Gina megszólalt:
- Ne! Várj! Még ne nyisd ki!
- Miért?- értetlenkedett Jake
- Mert, ha így kinyitod akkor megvakulsz!- mondta Gina
- Ó! Elfelejtettem.- szabadkozott Jake
Gina négyfelé választotta hosszú haját és mindenki szeme elé egyenként rákötötte a végét.
- Most már mehetünk.- mondta mikor végzett
Jake kitapogatta a jelet az ajtón és benyomta. Az kőajtó nehézkesen megindult és a vakító fehér fény beterítette az egész barlangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése