- Mi az? Miért kiabálsz?- kérdezte Jake álmosan -Valaki aludni szeretne!
Ekkor észrevette, hogy Suziet öleli. Hirtelen elkapta a kezét róla.
- Bocsi! Én így szoktam aludni.- pirult el picit Jake
- Semmi gond. Nem zavart.- mosolygott édesen a fiúra Suzie
Suzie visszahuppant a párnájára és lehunyta szemeit. Még érezte, hogy Jake újra átöleli. Ez egy halvány mosolyt csalt az arcára. Majd békésen szenderült álomba, annak tudatában, hogy Jake mellette van és megvédi bármi történjék is. Reggel 6-kor ébresztett a régi falióra. 10 perc múlva mindenki álmosan ténfergett a házban. Még mindenkin a reggeli morcosság uralkodott. Minden kis dolgon veszekedett a társaság. Kath 5-ször elbotlott míg leért a szobájából a konyhába. El még a reggelinél sem nyitotta ki a szemét. Em csokis palacsintát sütött reggelire. Kath játszadozott az étellel.
- Nem ehetünk reggelire csokit! Egész nap védtelenek leszünk!- méltatlankodott Suzie
- Utánaolvastam a csokis dolognak. Elég egyszerű, csak egy olyan csoki receptet kellett keresnem a neten, ami nem tartalmaz flavonoidokat.- Em elsétált a fehér márvány konyha pulthoz és egy lapot húzott elő a jobb oldali fiókból és az asztalra tette a receptet- Látjátok? Semmi gond!
Miután mindenki megreggelizett és felöltözött elindultak egy árlény keresésére.
- Nem azért srácok, de nappal elég nehezen találunk egy sötétségben élő lényt. Nem gondoljátok?- kérdezte Dylan
- Nehéz lesz, de a boszorkány azt mondta, hogy először egy árnylényt kell megkeresnünk.- válaszolta Suzie
- De mégis hol kezdjük a keresést?- tudakolta Kath
- Valami sötét helyen.- töprengett Em
- Öhmm... Mondjuk a régi romos mozi?- ötletelt El
- Oké! Kezdjük ott!- tuszkolta előre a többieket Jake
- De...- kezdett bele Kath de senki nem hallgatott rá- ÁLLJ!- üvöltött végül
Mindenki megállt és hátrafordult. Mikor Kath látta, hogy a többiek mind rá figyelnek, elkezdte.
-Nem lenne jobb, ha külön mennénk? Így nagyobb esély lenne arra, hogy előbb megtaláljuk az árnylényt.- a többiek beleegyezően bólogattak.
- Oké, akkor én megyek Jakel és Emmel.- közölte tényszerűen Suzie.
- Akkor én megyek a többiekkel.- közölte sértődötten Kath
Katherinanak még mindig tetszett Jake és bökte az orrát, hogy Suzie és az imádott vérfarkasa egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Kath csettintett egyet a nyelvével, majd megfogta El kezét és hátat fordítva a többieknek elindult az ellenkező irányba. El még hátraszólt:
- Mi megyünk a mozihoz! Ti keressetek még sötét helyeket!
Dylan elköszönt a csapat másik felétől, majd ő is a sértődött vérfarkas után indult. Mikor Dylan is eltűnt a sarkon. Suzieék is elindultak.
- Menjünk a Parkba!- tanácsolta Em
- Ilyenkor ott sok ember járkál. Nem hinném, hogy az árnylények kedvelik az emberi társaságot.- mondta Jake
Suzie szeme eközben egy messzi korhadó faház felé meredt. Óvatosan elkezdett sétálni felé. A két társa értetlenül nézte, de nem kérdeztek tőle semmit, csak mentek utána. Mikor már csak pár lépés választotta el őket a háztól Suzie megtorpant.
- Furcsa érzésem van. Azt hiszem Amber már járt itt. Itt kerestem a múltkor, amikor veszélyt éreztem.
- Menjünk be!- utasított Em
- NE!- kiáltott Suzie rémülten- Szerintem ez egy nagyon rossz ötlet! Előbb bizonyosodjunk meg arról, hogy nincs ott semmi veszélyes.
Jake körbement az objektum körül. Nagyon hamar visszaért eredeti helyére. Suzi és Em izgatottan várták jelentését.
- Nem láttam senkit, de mintha valami mozogna odabent. Szerintem ti is nézzétek meg.
Suzie óvatosan benézett a létesítmény hátsó falán lévő törött ablakon. Belülről csak a homloka és zöld szemei látszottak. A kis faház nagyon rumlis volt. Egy fém csiga lógott a plafonon, jobb oldalt egy rozsdás fém létra volt a falnak támasztva. Anyag darabok és újságpapírok hevertek mindenütt. Még egy patkány is bevackolta magát az ajtó melletti ódon szekrény jobb alsó sarkán lévő tátongó lyukba. Egész megszokottan járt-kelt a holmik között, még a földön eldőlt ósdi fém vödörbe is belemászott, nem talál-e valami táplálékot. Suzie nem bírt tovább maradni. Kibírhatatlan ürülék és korhadás szag terjengett a ház körül. Már épp indult volna, mikor recsegni kezdett a létra és meglendült rajta a kopott piros koszos anyag darab. Suzie megrémült, de nem futott vissza. Kíváncsi volt mi az, ami odabent él. Mivel sötét volt alig látott valamit. Erősen koncentrált és hunyorgott. Hirtelen egy nagy dübbenést hallott, majd tisztán kivehetően két világító szemet pillantott meg. A szempár egyre csak közeledett. Az a valami, már egészen közel állt hozzá és az üvegen keresztül bámulta. A vámpírlány még mindig nem tágított. A valami mély morgó hangot adott és az üvegen lévő törés felé vette az irányt. A szempár a törés mögött lebegett és kisuhant az ablakon. Suzie csalódottan vette észre, hogy csak egy fekete macska szemelte ki magának, hátha kap egy kis élelmet. Suzie előhúzott a zsebéből pár jutalomfalatot. Mindig tart egy zacskóval a zsebében, ki tudja mikor támad rá egy vérfarkas. Ezt a fajta jutalomfalatot a kutyáknak készítik, de úgy gondolta, hogy talán a macska is megeszi. A kis darabkákat a macska elé dobta, mire az mohón felfalta és szemeivel már a következő adagért esedezett. Suzie vett még egy marokkal a finomnak bizonyosult eledelből és azt is az állat elé szórta. A cirmos még mindig Suzie lábához dörgölőzött, mikor a vámpírlány elindult vissza a kapuhoz.
- Na? Találtál árnylényt?- kérdezte Em
- Nem.- válaszolt Suzie
- Menjünk. Valahol csak van egy közös búvóhelyük. Nem tűnhetnek el nyomtalanul.- mondta Jake miközben Suzie mellé állt és átkarolta derekát
Még alig tettek pár lépést előre a fekete macska újra megjelent Suzie előtt és keservesen nyávogott.
- Sajnos elfogyott a jutalomfalat nem tudok neked mit adni.- mondta szomorúan
Suzie kiskorától szerette és megértette az állatokat. Mikor egy félénk állatról volt is szó az ő érintésére minden állat megnyugodott. Suzienak tátva maradt a szája mikor a macska nyávogásról beszédre váltott.
- Amiért megszántál segítek neked árnylényt keresni.
- De honnan...... és hogy...?- értetlenkedett Suz
- A hírek gyorsan terjednek a macskák társaságában. Azért érted amit mondok, mert én így szeretném. A barátaid még mindig csak nyávogást hallanak. Csak te értesz engem.
Suzie hátranézett barátaira.
- Nem megyünk?- kérdezte Jake
- D-de ... c-csak.....- Suz visszapillantott a macskára aztán a barátaira- I-i-igen. Menjünk.
Jake és Em kielőzték Suziet.
- Ismerek egyet.- szinte suttogta
Suz megtorpant, majd megfordult.
- Segítek, csak követnetek kell engem!- közölte a zöldszemű és előreszaladt
Suzie követte a macskát és arra navigálta a többieket is. Mikor egy rakás szúrós bokron kellett átvágniuk a többiek már gyanítottak valamit.
- Itt valami nem stimmel.- jelentette ki Em- Minek kell nekünk erre menni? Honnan tudja, hogy arra lesz valami?
Jake megvonta a vállát és Suziehoz sietett. Mikor utolérte megfogta a lány karját. Suz rángatni kezdte a csapdába esett végtagját, közben mormogott magában.
- Hülye faág!- ráncigálta tovább bal karját
- Én vagyok! Nyugi!- szólt Jake
Suzie abbahagyta a feszengést és hátrafordult.
- Ki vele! Mért kell bokrokon keresztül mennünk? Tudom, hogy tudsz valamit!
- É-én c-csak...- Suzie lehajtotta a fejét, majd tekintetét újra Jakere emelte- Hülyének fogtok nézni!
- Dehogy fogunk!
Jake már Suz mindkét kezét fogta.
- Mondd el!- suttogta- Megígérem, hogy nem nevetlek ki!- elmosolyodott
Hátuk mögül egy kisebb sikoly hallatszott. Mind a ketten hátrafordultak. Em elesett egy vastag faágban és épp most tápászkodott fel.
- Au! Miről maradtam le?- kérdezte lihegve
- Suzie épp most akar mondani valamit.- avatta be Jake Emet
Em várakozóan Suzera nézett.
- Na jó! Amikor a faháznál voltunk találkoztam egy macskával akit megetettem, mert nagyon éhesnek tűnt. Mikor visszaértem hozzátok a macska utánam jött és beszélni kezdett.
- Tudjuk. Mi is ott voltunk. Rengeteget nyavajgott.- állapította meg Em
- De nem nyávogott! BESZÉLT!- emelte fel a hangját Suzie az utolsó szónál
- Ez most komoly? Ennek mi köze van a bokrokhoz?- értetlenkedett Em
Jake izgatottan várta a választ.
- Azt mondta, hogy kövessem és, hogy segít nekünk árnylényt keresni.
- Áhá. És most hol az a macska?- kérdezte Jake
Egy újabb sikítás adta meg a választ a kérdésre. Em lábánál ott tekergőzött a fekete macska és azt mondogatta, hogy igyekezniük kell, mert ha lemegy a nap akkor aztán kereshetnek árnylényeket míg azok szabadon kóricálnak a városban. Most már Em és Jake is értették, hogy mint mond a zöldszemű. Épp tovább akartak indulni, mikor megcsörrent Em telefonja.
- Halló!
- Szia itt El. Találtunk egyet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése