Em és El tanácstalanul indultak Dylan keresésére.
- Hol kezdjük? Bárhol lehet!
- Nézzük meg otthon!
- Merre laktok?
- A Washington téren a híres Holy's pizzázó mellett.
- Az nincs messze!
- Induljunk!
Még alig jártak emberek az utcán. Ilyen korán ez a város még alszik, így a lányok kedvükre kiáltozhatták Dylan nevét.
- Dylan! Dylan! Bátyó kérlek!- ordibált kétségbe esetten Em egész úton
Már majdnem odaértek, amikor egy csörömpölő hangot hallottak és valaki hátulról Emre vetette magát. El félreugrott és mikor visszafordult megpillantotta Dylant, amint Emnek segít feltápászkodni a járdáról.
- Bocsi! Úgy sajnálom! Csak.. úgy megörültem neked! Már azt hittem, hogy meghaltál. Régóta kerestelek. Hol voltál?
- Majd elmesélek mindent, ha visszamentünk Eleanorékhoz. Emlékszel valamire azután, hogy átváltoztál?
- Nem. Mi történt?
- Nehéz ezt így elmondani... tudod miután átváltoztál az vámpír ikreket kezdted üldözni..... és....... mi utánatok indultunk..... csak Ambert és Suziet találtuk meg.
- De ugye nincs semmi bajuk?
Em hallgatott, majd kibökte:
- Amber meghalt.- válaszolta halkan
- De ugye nem én....?
Em elfordult. Nem tudta hogy mondja el bátyjának, hogy ő ölte meg Ambert. Dylan viszont ismerte húgát és hallgatásából rájött az igazságra.
- Induljunk!- törte meg a csendet Eleanor
Visszafelé egy szót sem szóltak egymáshoz. Csak mentek hárman lehajtott fejjel és elmerengve nézték a járdát. A háznál Kath állt az ajtó előtt karba tett kézzel és idegesen dobolt a bal lábával. A többiek megfeledkeztek róla. Mikor meglátta a lelombozott kedvű barátait abbahagyta a dobolást.
- Ti meg hol voltatok? Hmm?- kérdezte ingerülten Kath
- Megtaláltuk Dylant. Juhú...- mondta irónikusan El
- De akkor mi ez a rossz kedv?- értetlenkedett Kath
- Én voltam.- suttogta Dylan és már gyűltek is a könnyek a szemébe
- Nyugi, minden rendben lesz meglátod!- vigasztalta Kath
Már bent voltak a házban. A kanapén ült mindenki és beszélgettek, mikor El telefonja csörögni kezdett. Egy ismeretlen szám volt. Óckodott felvenni, de a többieknek sikerült őt meggyőzni.
- Halló?!- szólt bele a lány félénken
- Szia El!- szólalt meg a telefon végén lévő fiú- Jake vagyok és azért telefonálok, mert itt vagyunk Athelou-éknál.
- Dejó Istenem. Úgy örülök! Remélem hamar haza értek, de már egy élő Amberrel!- mondta mosolyodva El
- Oké, oké! Igyekszünk. Mi is ezt akarjuk, hidd el! De most mennem kell. Bocsi! Szia!- mondta kicsit csendesebben a fiú
- Oké! Várunk haza titeket. Szia!- válaszolta El. Már megnyugodott.
Aztán bontották a vonalat és El mindenkinek elújságolta a nagy hírt.
- Úristen! Van remény!- ujjongott Dylan és ráugrott a kanapéra, ami sajnálatos módon felborult. Mindenki jót nevetett rajta. Még saját maga is. Felállt, majd leporolta magát és tovább beszélgettek. Mindenki örült. Hamar elment az idő a sok beszélgetéssel és észre sem vették, hogy már 8 óra van. El idegesen a telefonját babrálta. Feloldotta, majd lezárta, majd újra feloldotta a billentyűzárat és félpercenként nézte az időt. Nem bírta tovább, nagyon izgult a barátaiért.
- Mikor jönnek már?- kérdezte
Abban a pillanatban mikor kimondta ezt a kérdést, kopogtak az ajtón.
- Majd én kinyitom!
Rohant El az ajtóhoz. Mikor kinyitotta az ajtót már mindenki mögötte tolongott. Kinyitotta az ajtót és megkönnyebbülten vette észre, hogy Suzie és Jake állnak előtte.
- Megvan? Hol van?- záporoztak a kérdések mindenki szájából
Suzie nem szólt semmit. Benyúlt a farmere jobb zsebébe és előhúzott egy arany kör alakú lapos tárgyat, ami egy láncon lógott. A többiek hirtelen elhallhattak. Suzie óvatosan kinyitotta a zsebóra szerű tárgyat. A többiek ámulva csodálták. Az arany tárgy belsejében furcsa jelek vettek körül egy kékesen világító gömböt ami furcsa hangokat adott. A jeleket egy zölden világító karima vette körül, amiben arany római számok keringtek körbe-körbe.
- Ez egy iránytű.- törte meg a csendet Suzie
- De.. de, hogy? Mi ezt hogy fogjuk használni?- kérdezte Em
- Az lustrumorok tudják olvasni és kell hozzá egy árlény is.
- Mik azok a lustik?- értetlenkedett El
- Lustrumorok! A fényből élnek. Nehéz őket megtalálni.
- De van egy térképünk az élőhelyükhöz.- vágott közbe Jake
Jake elővett egy régi szakadt térképet.
- Nézzétek! El kell mennünk a fekete fenyők erdejéhez.
- De az messze van!
- Nyomás! Pakoljatok össze! Túracipő, kullancsirtó, kötelek...- utasított mindenkit Em
Mindenki elképesztő rohanásba kezdett. A lehető legkevesebb hátizsákba bedobálták a cuccokat . Fél óra múlva minden táska a nappaliban hevert a kanapé körül.
- Így hogy fogok aludni?- nyavalygott Jake
- Majd fenn alszol Amber helyén!- vonta meg a vállát Suzie
- Tényleg és Dylan hol alszik?- kérdezte Kath
- Ez jó kérdés!- töprengett El
- Valaki hozzon fel egy matracot! Nem is, inkább kettőt!- parancsolt Em
Jake leszaladt a pincébe és egy másodpercen belül újra a nappaliban volt két matraccal a kezében. Ledobta őket az emeletre vezetőlépcső elé.
- Válassz magadnak helyet!- szólt Dylanhez
Dylan felkapta az egyik matracot és a lépcső alatti szekrényhez vonszolta. Kihalászta a szekrényből az ágyneműit, majd letelepedett az ablak elé.
- Itt jó lesz!- mondta
Suzie odasietett hozzá és valamit Dylan fülébe súgott, mire az lerántotta a lepedőjét a matracról és közölte, hogy Suzie helyén alszik. Kath és El ezt végignézték és szembeszéddel megbeszélték, hogy amióta Jake és Suzie visszatértek, különösen viselkednek egymással. Em intett a kezével a lányoknak, hogy ne bámészkodjanak, hanem inkább hagyják őket békén és menjenek lefeküdni. Suzie közben lehozta párnáit és a matracra dobta, majd ezt a kis kupacot Jake matraca mellé húzta. Miután beágyazott magának, lefeküdt és elaludt. Az éjszaka közepén újra megjelent a sötét árny, ami Suziet kísértette. Suzie fel akart ugrani, de valamibe beleütközött a karja. Jake álmában átgurult Suzie matracára és átölelte. Suzie miután ezt észrevette nyugodtan visszafeküdt a párnájára. Csak most vette észre, hogy az alakon valami kapucnis köpenyféle van. Mintha ezt megérezte volna a jövevény levette a kapucnit fejéről és suttogni kezdett.
- Ne félj! Nem akarlak bántani! Csak segíteni akarok! Én Mary vagyok és boszorkány. Amber már nem sokáig lehet halott. Velem gyorsabban megtaláljátok a követ.
Suzie Amber nevére összerezzent és szörnyű fájdalmat érzett a mellkasában.
- Keresd a kulcsot, amit olyan jel jelöl, amilyen az iránytűben van. A kulcs bejuttat a lustrumorok világába. Előbb az árlényt keressétek meg. Ha nélküle léptek be a kapun, akkor megvakultok az erős fénytől. Mennem kell! A többiek nem engedték, hogy idejöjjek. Bocsi a múltkoriért. Tényleg nem akartalak megijeszteni.
- Várj! Várj!- kiáltozott Suzie- Hol van a kulcs?Nem mondtad el, hogy hol van a kulcs!!!
Késő volt. A boszorkánynak már nyoma sem volt a szobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése