2013. április 11., csütörtök

10. rész Végre megtettem

Suzie reggel vidáman ébredt. Felugrott a kanapéról és elkiáltotta magát.
- VÉGREEE TAVASZISZÜNEET VAAAN !!!
Aztán elszomorodott. Eszébe jutott, hogy a húga halott és Dylan eltűnt. Az persze nem jutott eszébe, hogy Jake a kanapé előtt szuszogott egész éjjel. Így mikor megindult az ablak felé, hogy megcsodálhassa a ragyogó napot, hirtelen egy hihetetlenül magas hang kiáltott fel.Suzie hirtelen hátrébb ugrott, aztán nevetve nézett a lába előtt heverő Jakere.
- Magasabb a hangod, mint nekem sikítás közben.
- Nem vicces. Miért nem néztél a lábad elé? Én még aludtam volna.
- Ideje felkelned.

- Gyertek! Kész a reggeli!- kiabálta El
- Menjünk, mert úgy hallom a többiek már régen ébren vannak és ránk várnak. Gondolom akkor nemsokára indulunk.- ekkor értek ki a konyhába, de már csak egy kártyát találtak:

"Sziasztok! 
Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megkeresni Dylant.
Így gyorsabban haladunk.
A reggelitek az asztalon vár (csak be kell tenni 30mp-re a mikróba).
A kulcs az asztalon van, azzal be tudjátok zárni az ajtót.
U.I.: Ambert NE felejtsétek elvinni magatokkal!

Puszi: Em és Eleanor"
- Akkor úgy látszik te és én elvisszük Ambert Athelouhoz. Igyekezz! Sietnünk kell!- és ezzel a mozdulattal Suzie elkezdte falni a reggeliét.
Ezután felhívta szüleit, hogy az egész tavaszi szünetet Eleanorral tölti. Álmosan sétált a lépcsőn, aztán a fenti folyosón, mígnem elért az utolsó ajtóig. Óvatosan megfogta a hideg kilincset, majd benyitott a szűk kis szobába. Amber ugyan úgy feküdt, mint ahogy utoljára látta. A testvére teste napról napra halványabb és hidegebb lett. Suzie odasétált Amberhez és felvette. Tudta, hogy ha pár héten belül nem találja meg a Turmalin követ a húga végleg meghal. Jake már kabátban várta Suziet a bejárat előtt. Mikor észrevette elindult felé és mikor már közel volt a lányhoz, széttárta karjait, hogy elvegye tőle Ambert.
- Majd én viszem!- szólt Suzie amikor észrevette a fiú szándékát
Jake nem tiltakozott. Látta Suzien, hogy soha nem mondana le iker testvéréről. Amber halála nagyon megviseli. Így próbál vigyázni húgára.
- Ha elfáradtál azért szólj!- válaszolt megértően Jake
Suzie lerakta szeretett testvérét a kanapéra és az ajtó melletti régi fogashoz sietett. Leakasztotta a gombos sötétkék kabátját, majd lehajolt a cipős szekrényhez és kezébe fogta a kék alapon fehér pöttyös gumicsizmáját. Átrohant a nappaliba és kinézett az ablakon. Jól sejtette. A tegnapi nagy esőzés miatt minden tocsogott a vízben. Gyorsan elfordult az ablaktól, majd leült a kanapé Amber lábánál lévő karfájára. Pár percig küszködött a csizmával, végül sikerült felhúznia a lábára. Közben Jake kiment a házból, mert majd megsült a kabátjában. Suzie a konyhába szaladt és felkapta az asztalról a kulcsot. Kifelé menet ölbe vette húgát és kiment a bejárati ajtón. Átadta Jakenek Ambert és kettőre zárta az ajtót.
- Mehetünk! Add ide Ambert!
Jake átadta a lányt, aztán valamit akart mondani, de már késő volt.
Suzie megindult és belelépett egy mély pocsolyába. Ambertől semmit sem látott a lába előtt lévő útból.
- Ez így nem lesz jó.- töprengett Jake -Nem hurcolhatunk egy holttestet a városon keresztül. Mit szólnának hozzá a járó kelők? Valamit ki kell találnunk!
Suzie szó nélkül a garázson keresztül átment az alagsorba. Pár perc múlva egy parókával, egy pokróccal és egy kerekesszékkel jelent meg. Eleanorék alagsorában mindent meg lehetett találni a boszorkány seprűtől a bohóc sapkáig. Eleanor minden farsangi jelmeze és gyermekkori játéka dobozokban hevert az alagsorban. Suzie és Jake gyorsan beöltöztették Ambert. Nem mehettek autóval, mert Eleanor szülei elutaztak Németországba, hogy kikúrálják a megfázott nagymamáját. Öreg korban könnyebben megbetegszik az ember és nehéz kigyógyulni bármilyen kis betegségből.
Nem tudták mikor fognak visszaérkezni El szülei. Csak annyit tudtak, hogy még az előtt meg kell oldani minden problémát. Mégsem várhatják úgy a szülőket, hogy Amber halott és ott tárolják a testet náluk. Suzie egész idő alatt ezen gondolkozott.
"- Sziasztok gyerekek! Mi újság? Mi történt amíg nem voltunk itt?
- Á semmi csak, Amber meghalt és a pasija eltűnt, amúgy itt mindenki vámpír vagy vérfarkas, de amúgy semmi."- Suzie észre sem vette, hogy amíg fejében lejátszódott ez a gondolat menet a szája mozog. Egyszer csak Jake megrázta.
- Hé, jól vagy?- nevetett- Úgy nézel ki, mint egy holdkóros.

- Ez nem vicces!- ütötte meg Suzie- Sok ideje nem alszom rendesen. Éhes vagyok és a húgom hullájával mászkálunk minden nap! Tudod milyen érzés ez?- a lány már sírt és ordibált
- Nyugodj már meg! Mindenki minket néz! Nem kell senkinek se tudni arról, hogy ez egy hulla.- mutatott a tolókocsis "öregre"- De figyelj, ez az időszak mindenkit megvisel. Gyere nem lesz semmi baj.- tárta ki ölelésre a fiú a kezét.
- De ahhh, most megéheztem. Megyek eszek valamit.- Suzie elrohant és két perc múlva egy sikátorban volt egy szép nagydarab emberrel. Nem itta meg az összes vérét. Nem lett volna szíve megölni szerencsétlen. Visszament arra a helyre ahol Jaket otthagyta. Jake a fal mellett ült és dúdolt. Suzie nem is vette észre, hogy bámulja a fiút. Helyes volt, odaadó és szerette Suzie-t. "Ideje lenne nekem is lépnem valamit" gondolta és már a fiú mellett is termett. Segített neki feltápászkodni. Majd nyomott egy gyors puszit a szájára.
- Köszönök neked mindent.- suttogta a lány és érezte ahogy a fiú közelebb húzza magához és megöleli.
- Neked bármit.- ő is suttogott, miközben simogatta Suzie hátát és fejét. Jake egy- másfél fejjel volt magasabb a lánynál- Bármit.- ismételte meg az utolsó szót elhaló hangon, majd adott egy puszit Suzie fejére. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése