Már nagyon késő volt. A kis csapat lefeküdni készülődött. Elnek köszönhetően Em már egész jól volt. Kicsit támolygott még, de ez az eszméletvesztéshez képest semmiség. Suzie vámpírsebességgel vitte fel a lépcsőn az ágyneműket a szobákba. Sokszor fordult, de végül mindenkinek sikerült beágyaznia. El forrócsokit készített a konyhában. Lefekvés előtt mindig megiszik egy pohárral. El egy nagy dübbenést majd egy halk beteges sikolyt hallott. Pár másodperccel később Em esett be a konyhaajtón.
- Mi történt? Nem kellene már ágyban lenned? Ha éjszaka nem pihened ki magad nem tudunk magunkkal vinni a nagy kőkeresős túrára.
- Semmi bajom. Éhes vagyok. Hiába fekszem, ha közben éhenhalok.
- Kérsz forrócsokit?
- Én nem úgy vagyok éhes! Vér kell!
- MOST?
- MOST!
- De ilyen későn? Nem mehetünk ki. Már mindenki aludni készül. Mit szólnának hozzá, hogy ilyenkor kimennénk? Suzie tudod milyen. Nem engedi, hogy emberekből együnk amióta az a konyhás eset megtörtént. Eszembe jutott valami!- Eleanor elmosolyodott.- Van egy vésztartalékom. Reggelig elég lesz. Az ágyam alatt van. Mindjárt jövök!
Azzal kisietett a konyhából és felrohant a lépcsőn. Suzie pont akkor jött le.
- Em menj fel a szobádba. Pihenned kell!
Em feltámolygott a lépcsőn és benyitott Eleanorhoz, aztán pár másodperccel később már csukódott is mögötte az ajtó.
Jake és Suzie egyedül maradtak a nappaliban.
- Te itt alszol.- mutatott Suzie a kanapéra- Te fogsz őrködni.
Csönd volt. Az ablakon kopogott az eső. Suzie elmerengve nézte az összegyűlő, majd legördülő esőcseppeket. Hirtelen elkapta tekintetét az ablakról és Jakere nézett.
- Megyek lefekszem. Biztos a lányok is alszanak már. Holnap sok dolgunk lesz. Jobban tennéd, ha te is pihennél.
A vámpírlány megfordult, és felsuhant a lépcsőn. Még 15 perce sem aludt, mikor úgy érezte, hogy valaki az ágya mellett áll. Suzie félt, hogy ez a valaki meg akarja ölni. Nem mozdult. Tudta, ha felül talán azonnal megölik. Így hát résnyire nyitotta zöld szemét, de csak annyira, hogy lásson, de úgy tűnjön mintha még mindig aludna. Igen. Már biztosra tudta, hogy az ablaka előtt áll valaki és nézi, hogyan alszik. Nem tűnt úgy mintha meg akarná ölni. A jövevény mozdulatlanul állt, mint egy szobor. Aztán hirtelen egy lépést tett Suzie ágya felé. Aztán még egyet. Mintha látta volna, hogy a vámpírlány már ébren van. Egyre csak közeledett. Halkan, de észrevehetően. Suzie meggondolta magát. Rettegett, hogy most meg fogják ölni. Nem feküdhetett tétlenül és várhatta a halálát. Úgy döntött, hogy egy óvatlan pillanatban kiugrik az ágyából és lerohan. Az alak megállt. Már egészen közel volt az ágyához.
-Na most. Most el kell menekülnöm.- Gondolta Suzie.
Hirtelen felült az ágyában. A lény megijedt. Néhány lépést hátralépett, de még mindig nem tűnt el. Suzie kirontott az ajtón, majd dörömbölve lerohant a nappaliba vezető falépcsőn. A nappaliban nem voltak behúzva a függönyök így tisztán látta, hogy az ablak előtti kanapén Jake alszik, háttal neki. A lány hangtalanul közelebb lépett az ülőalkalmatossághoz. Jake megfordult. Suzie meglepetten vette észre, hogy a vérfarkas nem alszik.
- Nyugodtan gyere közelebb! Te sem tudsz aludni?- Jake csak most vette észre a lány rémült arcát- Mi a baj? Mi történt?
- Valaki... valaki van a szobámban. Úgy tűnt, hogy meg akar ölni.- suttogta Suzie alig hallatóan
- Várj! Megnézem.
Jake egy szempillantás alatt Suzie szobájában termett, de nem volt ott senki. A holdfény megvilágította a fehér falakat, és halványkék színbe burkolta a szobát. Az ablak nyitva volt. A hűvös szél vidáman játszott a régi ablak világoskék függönyeivel. Jake odasétált az ablakhoz. Kinézett a kertbe, de senkit sem látott. Becsukta az ablakot, majd körülnézett. Miután nem látott semmi gyanúsat halkan kiment a szobából.
- Nem találtam senkit. Biztos csak álmodtad. Nyitott ablaknál aludtál?
- Nem. Épp az ilyen esetek miatt csukom be az összes ablakot a házban.
- Akkor tényleg valaki járt nálad.
- Nem aludhatnék itt? Nem szeretnék megint találkozni azzal az alakkal.
- Dehogynem!
Jake az ablak melletti polcos szekrényről leemelt egy csíkos pokrócot. A kanapé elé sietett és leterítette. Halkan lehúzta a kanapéról az ágyneműjét, majd a pokrócra dobta.
- Én a földön alszok. Te aludj a kanapén.
- Köszi.
Suzie a lépcső alatti gardróbhoz sietett és kivett három párnát és egy takarót. Szeretett sok párnán aludni. Ilyenkor úgy érezte alvás közben, mintha felhőkön aludna. A lány bal kezébe vette a három párnát a másik kezével pedig tartotta a fején csúszkáló óriási takarót. Szinte eltűnt alatta. Jake felállt a pokrócáról és hozzásietett.
- Hagyd! Majd én viszem a takaród.- Jake lekapta a lány fejéről a takarót mielőtt az tiltakozhatott volna.
- K-köszi.
Suzie a kanapéra dobta a párnákat. Jake még nem rakta le a takarót. Suzie kérdőn nézett Jakere.
- Feküdj le!- utasította a vérfarkas.
Suzie szótlanul engedelmeskedett. Még mindig rémült volt a furcsa lény miatt. Jake gyengéden betakargatta, majd megpuszilta homlokát.
- Jó éjszakát!- suttogta a fiú
- Jó éjszakát!- mosolygott Suzie a farkasra
Jake lefeküdt pokrócára és Suzieban gyönyörködött. A lány a Holdra pillantott, majd elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése