8. rész Egy kis bonyodalom

Suzie ismerte ezt a kétségbeesett hangot. Már nem foglalkozott Jakekel. Rögtön felállt és a hang forrását kereste. Egészen messze, az utca végén egy sötét alakot látott futni felé. Az ismerős hang újra a nevét kiáltozta.
- Suzie! Nem hallod? Várj meg! Nagyon foltos!
Mikor az illető egy erős fényű utcai lámpa alá ért Suzie megismerte. Eleanor volt, aki rohant felé.
- Nem hallottad, hogy kiáltottam?
- De. Mi az a fontos dolog ami miatt iderohantál ilyen későn?
- Az árnylényektől hallottam, hogy Athelu házához igyekeztek. Gondoltam előre megyek és elmondom neki a jó hírt, de nem találtam Athelut, sem a boszorkányát. Ahogy látom elkélne a boszi segítsége.- állapította meg, mikor észrevette a földön fekvő Emet és Ambert.- Nem tudom merre lehetnek, de nem vihetitek hozzá Ambert. Nálam viszont maradhat pár napig, amíg megtaláljuk Athelut.
Suzie hátrafordult.
- Oké srácok! Változott a terv! Eleanorhoz visszük Ambert és Emet.
Jake felkapta Ambert és Emet és előrement, majd a többiek is utána mentek. Suzienak ekkor jutott eszébe, hogy már rég otthon kéne lenniük. Megígérte, hogy ha Amber nem érne haza időben ő utána megy és hazaviszi. Erre most Amber halott. Hogy fogja ezt elmondani a szüleinek?
- Eleanor vállalod, hogy a szüleimnek azt mondod, hogy Amber nálad alszik egy hétre?- kérdezte Suzie
- Persze! Végül is igaz. Egész héten a kanapémon fog "aludni".
- Hahó!- kiáltott előre Suzie Jakehez és Kathez- Nekem haza kell mennem. Eleanor majd elkísér titeket a lakásához. Ha megint valami közbejön hívjatok fel. Most megyek és megöletem magam. Az anyukám tuti, hogy ideges. Le fogja tépni a fejem.
Ezzel megfordult és a hazafelé vette az irányt. Már a parknál járt, amikor valaki megfogta a karját és visszarántotta. Jake volt az.
- Bocsi, de nem hagyhattam, hogy köszönés nélkül menj el. 
 Suzie próbált kiszabadulni Jake szorításából, de nem sikerült neki. Jake egyre  közelebb húzta magához, mígnem átölelte és lassan megcsókolta.
 Suzie még magához sem tért már Jake eltűnt, így folytatta útját  hazafelé. Már nagyon késő volt. Az utcán egy árva lélek sem kóborolt. Még az árnylények is eltűntek. Síri csönd volt. Suzienak furcsa érzése támadt. Egyedül volt. Valaki követte. Sokszor hátranézett, de nem látott semmit. Gyorsított a léptein. A nagy fehér épület sarki cukrászdájánál már szaladt. A lány észbe kapott. Miért szalad? A követője biztos rájött, hogy Suzie tud róla. A vámpírlány úgy döntött, hogy a hátralevő utat futva teszi meg, ha már idáig futott. Mikor a házuk kerítéséhez ért lelassított, de még mindig sietett. Gyorsan benyitott a kapun, de nem ment be. Még körülnézett. Messzebb mintha látott volna valamit, de nem tudta eldönteni, hogy ember-e, vagy valami más. Ő sem volt ember és ezt tudta jól. Tudta, hogy nem eshet baja. Felbátorodott és odament. Sejtése, hogy az ott lévő alak nem ember, beigazolódni látszott. Miközben ment azon gondolkodott mi lehet. Lehet, hogy ő is vámpír? Esetleg vérfarkas, mint Jake? Vagy egy árnylény? Vagy vannak rajtuk kívül még más természetfeletti lények is? Míg tűnődött észre sem vette, hogy az alak eltűnt. Felhívta a szüleit, hogy Eleanornál alszik. Mikor kis tűnődés után megengedték neki, rohant a lányhoz. Egész idő alatt úgy érezte, hogy figyelik, ezért gyorsított. Pár perc alatt Eleanornál volt. Bekopogott.
- Szia! Hát te?- értetlenkedett El
- Szia! Mindjárt elmesélem.- hadarta Suzie
- Szia kicsim!- ugrott fel a kanpéról Jake
- Hát te meg miért nem Kathel vagy?- fintorgott sértődötten Suzie 
- Szerinted?- forgatta szemeit Jake- Olyan Idegesítő az a csaj. Nem tudom lerázni. És te vagy az aki miatt itt maradtam és vigyáztam a barátnőjére- Jake ezt már csak suttogta
- És a húgára!- egészítette ki Suzie a fiút
- Természetesen.- mosolygott a fiú és egy édes bocsánatkérő csókot lehelt az előtte álló ajkára
- Jól van szerelmesek itt a vége.- törte meg a csendet El- Tehát Suzie miért jöttél?
Mindhárman lehuppantak a kanapéra. Jake Suzie mellett ült, karját átvetve a lányon. El szemben ült velük.
- Láttam valakit.- suttogta Suzie mintha félne, hogy valaki más is meghallja rajtuk kívül- Valakit, aki nem ember volt. 
- Ez előfordul itt.- nevetett fel El
- Jó, de ő más volt. Nem is vámpír, nem is vérfarkas, de nem is árnylény. Valami olyan, mintha csak egy szellem lett volna. De nem az volt.- magyarázta Suzie
- Boszorkány volt!- kiáltott El