16.rész A térkép titka

Az éjjel miután Jake elaludt újra megjelent a boszorkány.
- Szia! Megint én vagyok.
Suzie nem tudta hogyan, de a boszorkány megjelenése előtt pár másodperccel mindig felébredt.
- Bocsi, hogy a múltkor úgy eltűntem, de a többiek észrevették, hogy eltűntem. Ők nem tudják, hogy segítek nektek. Egyébként nem is lenne szabad. Ha megtudják, hogy itt jártam, elevenen elégetnek.
- Szigorú egy társaság, nem mondom!- állapította meg Suzie- Múltkor a kulcsról kérd...
- Igen, a kulcs! Sietnem kell ezért nem érek rá cseverészni! A kulcs megtalálásához a térképet használjátok! Sajnálom, de csak ennyit segíthetek.
- Azt sem tudom hogy hívnak! Hogy érhetlek el, ha segítség kell?
- Mary vagyok és akkor jövök amikor én akarok!
Azzal köddé vált.

Másnap reggel mindenki fáradtan ébredt, de muszáj volt felkelni. Mindeni pihenni szeretett volna még, de nem a nappaliból kiszűrődő halk sikolyok miatt voltak ilyen fáradtak. Mikor El szemét dörzsölgetve lebotorkált a lépcsőn egy furcsa kép fogadta. Jake egy szál alsógatyában kergette Suziet, aki körbe-körbe szaladgált a szobában ás néha felugrott a kanapéra a fiú elől. Mikor éppen elkapta volna Jake Suzie mindig kibújt az öleléséből és újra kezdődött a fogócska. El túl álmos volt ahhoz, hogy felfogja mi történik körülötte. Inkább elindult reggelizni. Pár perc sem telt el és furcsa ábrázattal tért vissza.
- Hol van Em?
- A kórházban hagytuk nem emlékszel? Kilencre kell érte menni.- mondta Suzie lihegve futtában
- Ó. Tényleg. El is felejtettem. Akkor mit fogunk enni?- kérdezte EL- Mindig Em készíti a kaját!
- Fogalmam sincs! Menjünk el egy pizzázóba!- ötletelt Jake, miközben Suziera vetette magát.
- Jó ötlet! Szólok Kathnek és Dylannek!
El megállt egy pillanatra és visszafordult a lépcsőről.
- És vegyetek föl valamit!
Majd továbbment. Közben Kath s felébredt.
- Szerintem inkább rendeljünk házhoz!
- Ez még jobb ötlet!- szólt az emeletről vissza El
- Jut eszembe, a boszorkány azt mondta, hogy a térképen kell keresnünk a kulcsot.- váltott témát Suzie
- De azon csak a kőhöz vezető út van leírva! Nincs rajta semmi kulcs! Már ezerszer áttanulmányoztuk a térképet Dylannel. Még a feliratok sem egyértelműek!- mondta Jake
 
El reggeli után elment a kórházba Emért. Csak a bokája és a sarka volt gipszben. Remekül tudott járni, mintha nem is lenne semmi baja. Amikor megérkeztek mindenki a nappaliba tolt óriási faasztal körül nyüzsgött.
- Nem úgy van!
- De igen!
- Na cibáld! Elszakad!
- Add ide!
- Fordítsd már meg! Fejjel lefele van!
- Így nem lehet koncentrálni!
- Fejezzétek be!
- CSEEEEEEEENNDDD!- ordította Dylan- Vigyázni kell a térképre, csak ez az egy van!
- Várjatok! Ez itt mi?- kérdezte Jake
Mindenki izgatottan hajolt előre. Kath felmászott az asztalra, hogy jobban lásson, mire mindenki lekorholta.
- Szállj már le! Eltakarod a fényt! Nem látunk tőled!
- Na.
A térkép hátoldalán egy furcsa alakú kék rajzszerűség volt.
- Ez meg mi lehet?- kérdezte Kath
- Lehet, hogy éppen ezt kerestük!- vidult fel Suzie
- Olyan, mint egy minitérkép!- állapította meg Kath
- Ti meg mit csináltok ott?- tudakolta El
El hangjára mindenki a bejárat felé fordult. És megrohamozták Emet.
- Jobban vagy?
- De jó, hogy itt vagy!
- Úgy aggódtunk érted!
Suzie és Kath Em nyakába borult.
- Hagyjatok neki levegőt!- mondta El- Még nincs teljesen jól.
- Na halljam mi történt amíg nem voltam itt?- kérdezte Em
- Nézd! Ezt találtuk a térképen. Elvileg ez segít a kulcs megtalálásában.- mutatta Dylan a térképet
Em alaposan megnézte a kis kék foltot.
- Ezek nem ugyanolyan jelek, mint amik a kapun és az iránytűn voltak?
Kath kikapta Em kezéből a papírt.
- Tényleg olyanok!
- Hogy fejtsük meg?- kérdezte El
- Talán interneten fent van róla valami.- mondta Dylan
A fiú kivette farmerja jobb zsebéből a telefonját és sokáig babrált vele.
- Áháá!- kiáltott fel- Muti a térképet! Igen ez az! Ez nem egy térkép, hanem ez a kulcs! Ez egy kód a kapuhoz.
- Na neee! Én oda vissza nem megyek!- kiáltotta Em
- Én sem!- mondta El
- Nem is kell!- majd mi elmegyünk a lustrumorért.- mondta Suzie
- Induljunk!- utasított Dylan