14.rész A lustrumorok kapuja

A ház csendes volt az este csak Suzie elfojtott nyögdécselését lehetett hallani. Jake és Suzie nem aludtak túl sokat az este. A reggeli csendet pedig Kath ordibálása törte meg.
- Nem hittem volna, hogy ide füldugót is kellett volna hoznom! Legközelebb halkabban!- a düh csak úgy forrt szemében
Suzie egyre és egyre vörösödött. Jake csak nézte szerelmét és mosolygott.
- Mi meg nem tudtuk, hogy a te szabályaid szerint kell élnünk.- mondta szelíden ám megfélemlítést nem tűrően Jake
- Gyerekek!- jött le egy álmos fiú a lépcsőn- Reggel nem kéne kiabálni hugi.
- De ők...- kezdett bele Kath de nem tudta befejezni
- Igen ők meg lefeküdtek. Hallotta az egész ház, de ez nem akkora bűn. Joguk van ahhoz, hogy szeressék egymást.- simogatta húga fejét Dylan
Suzie már a takaró alatt bujkált szégyenében. Mindenki az ő és a pasija szexuális életét tárgyalja. Ekkor jelent meg még három ember az ajtóban. Suzie szépen lassan kezdte felismerni az alakokat. Elöl jött El, mögötte Em és legvégül az árnylény. Gina igen így hívják. A levegő egyre feszültebb lett. Már mindenki az ajtóból bámészkodott csöndben. A hallgatást El törte meg.
- Na jó! Dylannek igaza van. Bár lehettetek volna csöndesebbek is. Ez van! Na menjünk kajálni!- azzal a lány megindult a konyha felé- Mi az? Nem jöttök?- nézett hátra a bal válla felett
- D-de!- kicsit zavartan, de Em is elindult az étkező felé
Később Dylan is csatlakozott maga után vonszolva dühöngő hugát. Suzie még egy darabig meredten nézte az üresen álló nyitott ajtót, majd megszólalt
- Ez elég ciki helyzet volt.
- Csak Kath keverte a botrányt. Kirí róla, hogy féltékeny. A többiek nem vették komolyan.- mondta nyugtatólag Jake
Suzie körbetekerte magán a takaróját és elindult.
- Hova mész? Nem folytatjuk?
- Mindenki ébren van! Szerinted továbbra is szívesen hallgatnák a ......
Kath kinyitotta a konyhaajtót és mérgesen kinézett rajta. Már éppen meg akart szólalni, mikor valaki visszarántotta és becsukta az ajtót. Suzie kinyitotta a régi kopott szekrényt ami a kanapé jobb oldalához közel volt és kihúzott pár ruhadarabot belőle. A lány már éppen kinyitotta volna a fürdőszobaajtót mikor Jake megszólalt
- Ez most komoly? Tényleg a fürdőszobában akarsz átöltözni azok után ami éjjel történt?
Suzie megforgatta szemeit és eltűnt a fürdőben. Jake egy ideig várt, hátha meggondolja magát Suzie és kijön, de az ajtó meg se moccant. 
A fiú káromkodott egyet magában, majd megfogta ruháit és Suzie után indult. Pár lépést sem tett mikor kicsapódott a konyhaajtó és Kath ingerülten kirohant a konyhából. Egy pillanatra megtorpant, mikor Jake meztelen testét megpillantotta. Pár másodpercig bámulta az ijedt fiút aki maga előtt szorongatta a ruháit. Kath szitkozódott, majd továbbrohant a kijárat felé és az ajtót becsapva eltűnt. A meglepett fiú pár pillanatig még döbbenten ácsorgott, majd folytatta útját a fürdő felé. Mikor benyitott Suzie már félig felöltözött, csak a nadrág hiányzott róla. Mikor észrevette Jaket rámosolygott.
- Ez nem ér! Te már félig készen vagy!- panaszkodott Jake
Suzie nem szólt semmit. Még pár pillanatig mosolygott az előtte álló fiúra, majd felhúzta nadrágját és elindult kifelé. Már a kilincset fogta, mikor Jake megragadta derekát és visszahúzta. Suzie bukdácsolva próbálta visszanyerni egyensúlyát. Mikor ez sikerült már Jake mellett volt.
- Ne hidd, hogy ennyivel megúszod!- lehelte Jake- Még reggeli puszit sem kaptam!- nyávogott
Jake odatartotta Suzie felé arcát. Suzie megpuszilta és mosolygott.
- Még egyet!- utasította a fiú
Suzie megfogta Jake állát és elfordította a fiú fejét és a másik arcára is adott egy cuppanósat. Jake nem bírta türtőztetni magát. Magához húzta a lányt és hosszan megcsókolta.
- Most már mehetsz! Mindjárt én is csatlakozom a többiekhez. -jelentette ki Jake
Suzie óvatosan becsukta maga mögött a fürdőszobaajtót, átslattyogott a konyhába és hozzálátott a reggeliéhez. Már csak Em volt a konyhában.
- Miért rohant el így Kath? -kérdezte Suzie- Még a fürdőszobából is hallottam, hogy szitkozódott.
- Felkapta a vizet. Ma bal lábbal kelt fel. Ki van akadva rád. Meg tudom érteni.- mondta Em
 Em felállt és a mosogatóba csúsztatta a tányérját, majd elment.

~Kath szemszöge~ 

 Ez kész! Ez a csaj tökre feldühített. Nem lehet igaz, hogy én két éve próbálom megszerezni Jaket ő meg az első találkozásuk alkalmával elorozza előlem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Alig ismerik egymást!- Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben miközben céltalanul bolyongtam a városban. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Vitt a lábam amerre akart, külön életet élt, de én nem bántam. A gondolataimba merülve mérgelődtem. Észre sem vettem, mikor majdnem elütött egy autó. Ügyet sem vetettem a dudálásra. Nekem már úgy is mindegy. Szerencsétlen vagyok és senki sem szeret. Mikor visszatértem képzelgéseimből ismeretlen helyen találtam magam. A városnak ezen a részén még soha sem jártam. Egy ép ház sem volt a környéken. Mindenütt romok voltak és sűrű szürke köd. Még a fák is szürkének tűntek. Mintha, egy fekete-fehér filmben találtam volna magam, csak a videóba egy kis halványkéket is kevertek. Rémülten néztem körül. Nem láttam semmi ismerőset. Már biztosan messze voltam a várostól. Ez a hely biztosan nem a városhoz tartozik. Nyomasztó és kísérteties. Kisebb rémület fogott el mikor tudatosult bennem, hogy ELTÉVEDTEM!!!. Egy ideig körbe-körbe forogtam, hátha találok egy utat vagy valamit amin elindulhatok, de semmi. Akár meddig nézelődtem nem láttam semmit, csak szürke sziklákat és néhány nagyon régi elégett házat. Itt még fű se nőtt. Miután sikerült lenyugtatnom magam elindultam az óriási hideg, csúszós sziklák között. Kétségbeesetten kerestem valamit. De mit azt még én sem tudtam. Mikor megpillantottam valami magas sötét építményt a távolban, magam sem tudom miért, de megkönnyebbültem és rohanni kezdtem az objektum felé. Ahogy egyre közelebb értem a furcsa létesítményhez egyre csak nőtt előttem, mikor már egy méterre voltam tőle az építmény már akkora volt mint egy ötemeletes ház. Nagyon fáztam. Egyáltalán nem sütött a nap. Mintha itt egész évben borult lenne az idő. Vizsgálgatva megálltam a sziklás, téglatest alakú kövület előtt. Döbbenten vettem észre, hogy ugyan olyan jelek vannak rajta, mint az iránytűn. Suzie mesélte, hogy itt élnek a lustrumorok, de egy kulcs kell hozzá, hogy be tudjunk lépni a kapun. Ez az óriási kő azonban egyáltalán nem hasonlított egy kapura. Középen ketté volt repedve ferdén. Láthatóan omladozott. Nagyon régi lehet. Körbejártam a kaput, de mögötte sem találtam semmit. Éppen a harmadik kört tettem mag az építmény körül, hogy biztos legyek benne, nincs semmi mögötte, amikor halk koppanásokra lettem figyelmes. Gyorsan arra az oldalra szaladtam amelyiken a jelek voltak és vártam. A koporcolás egyre hangosabb lett. Már azt hittem sikerült kinyitnom a kaput valahogy, amikor a apró kövek kezdtek hullani a kapu tetejéről, majd egyre nagyobbak és nagyobbak. Amikor már akkora darabok hullottak le róla mint egy asztallap, nagy reccsenéssel feljebb kúszott a repedés, majd abbamaradt a sziklahullás és a recsegés is. Gyorsan tárcsáztam Dylan számát, de nem vette fel. Megcsörgettem még egyszer, de erre sem reagált. Felhívtam Emet is, hátha ő felveszi. Jó ideig kicsöngött, mikor végre felvette a telefont.

- Na lenyugodtál?- kérdezte

- Mi?- teljesen kiment a fejemből a reggeli események sorozata- Szólj mindenkinek! Megtaláltam a kaput, de nem hiszem, hogy sokáig itt marad. Elég régi és omladozik.- táékoztattam

- Milyen kapu? Miről beszélsz?- értetlenkedett

- Ahjj!! Add át a telefont Suzienak!!!!!- kiabáltam, mert újra omlásnak indult a kapu

- Halló?- hallatszott a telefon másik végén- Hallóóóóó! Kath?

- Öööm..Megtaláltam a lustrumorok kapuját, de mindjárt szétesik.- mondtam idegesen- Gertek azonnal ide!!!

- DE hol vagy?

- Ó.Ööhmmmm... nem tudom, de mindjárt összeomlik!!

- Nézz körül! Nem látsz valamit amiről belehetne azonosítani a helyet?

- DE! ITT EGY BAZI NAGY KŐ AMI MINDJÁRT RÁM ESIK!!!!- ordibáltam