4.rész A "jól sikerült" randi

Amber lázasan készülődött a randira. Már kedvenc ruhája rajta volt és úgy mászkált fel-alá a szobájában. Az ágy mellett a fekete magassarkú cipője várta, hogy felvegyék. Gyorsan felkapta és indult ki az ajtón,de nővére elkapta a csuklóját.
-Azt hitted megúszod puszi nélkül?!-kérdezte színlelt felháborodással Suzie
-Nem, nem.-sóhajtott Amber. Utálta nővérének ezt a szokását.
Amer gyors puszit nyomott Suzie arcára, aztán elsietett. Hamarabb indult, hogy biztosan oda érjen a parkba. Elfelejtette, hogy mióta vámpír, az idő mit sem számít. Út közben elhaladt egy csokibolt előtt, de nem mert kockáztatni. Ha elveszti erejét igencsak sebezhető lesz. Mikor odaért a találkozóhelyre, furcsa érzés fogta el. Mintha valaki figyelné. Idegesen álldogált a nagy fa mellett. Telt-múlt az idő, de Dylan még mindig nem érkezett meg. Ekkor valami undorító, furcsa és különösen rossz szagot érzett. Érezte ahogy lába elgyengül és összeesik.

Mikor magához tért, nem látott semmit. Csak azt hallotta, hogy valaki nyöszörög mellette. Gyorsan hozzászokott a szeme a sötéthez és látta, hogy ki adja ki ezeket a furcsa hangokat. Dylan volt az. A keze össze volt kötve. Hirtelen egy kattanás hallatszott. Valaki be akart menni a helységbe, csak gondja akadt a zárral. Pár másodperc múlva nyílt is az ajtó. Amber szemét bántotta a kintről beszűrődő fény, de biztosra tudta, hogy az alak aki az ajtóban áll, egy férfi. A férfi matatott valamit a falon, majd felkapcsolta a villanyt. Egy kis időbe telt, mire Amber szeme megszokta az erős fényt. Majd döbbenten vette észre, hogy aki az ajtóban áll, nem más, mint Dylan apja.

~Eközben otthon~

Suzie nagyon nyugtalan volt. Náluk működött egy "érzékelő", ami bekapcsol, ha a másik bajban van. (Kiskorukban, így mentette meg Amber Suzie életét.) Ezért fogta magát és elindult megkeresni húgát. Nem tudta Dylan hol lakik, ezért a megérzéseire hagyatkozott. Egy óriási házhoz ért, ahonnan döglött hús szag áramlott kifelé. Suzie bement, de nem volt ott senki, csak furcsa szerszámokat talált és pár kötéldarabot, ami véres volt. Meg akarta vizsgálni a vért, de a kötél megégette a kezét. Nem értette mi ez. Kihúzott a zsebéből egy zsepit és azzal fogta meg. Furcsa szaga volt, mint a ruhásszekrénynek. Tipikus levendula illat.

~Vissza Amberhez~

Amberéknek sikerült megszökni. A parkon keresztül rohantak az életükért, amikor összeütköztek egy ismeretlen lánnyal. Ambernek viszont ismerős volt ez a lány, bár sosem látta. Dylan morogni kezdett. A lány ijedten meredt rá és elkezdett sikítozni:
-Vérfarkas! Segítség! Vérfarkas!-Amber betapasztotta a lány száját és próbálta megnyugtatni.
-Ő itt Dylan és nem kell félned tőle.-suttogta alig hallhatóan Amber.
A lányt egy ismeretlen érzés fogta el. Ismerte Ambert, de nem tudta honnan. Mintha ezer éve ismerné és a barátnője volna. Ezt Amber is érezte.
-Em vagyok és te?-kérdezte a lány már megnyugodva.