- Megvan! Amikor átváltoztunk!
Em és Amber nevetve borultak egymás nyakába. Dylan még mindig nem értette. Mikor a lányok végre kibontakoztak egymás karjaiból elmagyarázták Dylannek:
- Na jó elkezdem az elejétől hogy te is megértsd.- szánta meg Dylant Em- Aethelu az első vámpírok közé tartozik. Nagyon megkedvelt minket, jó barátok lettünk vele. Aztán elkezdett furcsán viselkedni és már nem volt önmaga. Egyik napon bemutatta nekem Suzie-t és Ambert. Pont a sarki cukrászdában voltunk, ami délután már teljesen kihalt. Mi 4-en az ablak melletti kis fehér körasztalnál ettük a parfénkat. Emlékszem, Suzie csokisat, Amber epreset evett. mikor besötétedett Aethelu bőre fehér lett. Elkísértük a mosdóba, vizet is ivott, de nem lett jobban, Vérre szomjazott. Mikor indultunk volna ki a mosdóból elénk állt. Vér vörös volt a szeme. Már nem tudott uralkodni magán. Aztán szörnyű fájdalmat éreztem a nyakamon, és hallottam az új ismerőseim sikítását, aztán minden elsötétült. Mikor felébredtem, még mindig a cukrászdában voltam, de Suzie és Amber mér nem voltak ott. Aethelu egy csokis sütivel kínált, de én nem kértem. Aztán beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy vámpír, és miután rádöbbent, hogy mit tett, vámpírrá változtatott minket, hogy megmentse legjobb barátnőit. Suzie és Amber túl korán felébredt, valószínűleg még az éjszaka közepén, amikor Aethelu még aludt. (Rengeteget sírt, mert nem tudta, hogy működik-e az átváltoztatás, akkor csinálta ezt először.) Ezért nem tudta elmagyarázni nekik, hogy mi történ velük. Később kereste őket, de pletykából hallotta, hogy elköltöztek.
-Várjunk! Akkor te tudod, hol van Aethelu?- kérdezte izgatottan Amber
- Igen, ő segített nekem az átváltozásban. Nagyon izgult miattatok, de látom, hogy jól boldogultatok. Nagyon örülni fog Aethelu! Gyertek! Menjünk el hozzá! Biztos nem fog haragudni, hogy ilyn későn zavarjuk, ha meglátja Ambert.
Em már elindult, de Amber megragadta a karját.
- Nem mehetek. Suzie már biztosan nagyon aggódik értem. Azt mondtam, hogy 6-ra otthon leszek és már fél hét van! Haza kell mennem!- motyogta csalódottan Amber
- Oké, akkor elmegyünk hozzátok, elhozzuk Suzet is és akkor mehetünk is Aetheluhoz.
- Oké!- lelkesedett fel újra Amber
~Eközben otthon~
Suzie már tűkön ült, mire hazaért testvére. Miután nem találta sehol Ambert, hazament és megnyugtatta magát, hogy nincs semmi baj, mert Amber és Dylan a park másik végében találkoztak és már biztosan elindultak a moziba. Mikor Amber hazaért Suzie egyből elkezdte bombázni kérdéseivel húgát:
- Tudod meggyit izgultam miattad? Még jó, hogy anyuék még nem értek haza! Ránéztél egyáltalán az órádra? MÁR 7 ÓRA VAN! Hol voltál eddig?- Suzienak már a feje is piros volt
Amber megvárta, míg testvére lenyugszik és elmondta, hogy mi történt vele. Suzie ekkor vette észre, hogy Dylen és egy lány van Amber mögött. Ettől megint felment benne a pumpa.
- Hát ez nem igaz! Még barátokat is hoztál? bulit akarsz tartani? Hát ez nem fog összejönni! Anyuék fél 8-kor már itthon lesznek! Vidd vissza a barátocskáidat oda, ahonnan jöttek !!!
Amber közbevágott:
- Nem akarok bulit tartani! Nyugodj meg! Ők tudják, hogy hol van Aethelu.
Suzie erre lecsillapodott és figyelni kezdte Emet.
- Ismerős vagy nekem. Nem találkoztunk már?
- Ő itt Em. Velünk együtt változott át. Ő volt az első.- válaszolt gyorsan Amber
- Tényleg! Emlékszem már! De örülök! Meg akartalak keresni, csak a költözés...
- Tudom. Amber mindent elmondott. Ezért jöttünk ide. Meglátogatjuk Aethelut.
Amber:- Ugye velünk tartasz?
- Persze! Ki nem hagynám! Csak érjünk vissza 8-ra.
Ebben a pillanatban szörnyű vonyítás hallatszott Dylan felől.
- Te jó ég! Ez mindjárt átváltozik!- sikítozott Em
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése