12. rész A fekete macska

- Mi az? Miért kiabálsz?- kérdezte Jake álmosan -Valaki aludni szeretne!
Ekkor észrevette, hogy Suziet öleli. Hirtelen elkapta a kezét róla.
- Bocsi! Én így szoktam aludni.- pirult el picit Jake
- Semmi gond. Nem zavart.- mosolygott édesen a fiúra Suzie
Suzie visszahuppant a párnájára és lehunyta szemeit. Még érezte, hogy Jake újra átöleli. Ez egy halvány mosolyt csalt az arcára. Majd békésen szenderült álomba, annak tudatában, hogy Jake mellette van és megvédi bármi történjék is. Reggel 6-kor ébresztett a régi falióra. 10 perc múlva mindenki álmosan ténfergett a házban. Még mindenkin a reggeli morcosság uralkodott. Minden kis dolgon veszekedett a társaság. Kath 5-ször elbotlott míg leért a szobájából a konyhába. El még a reggelinél sem nyitotta ki a szemét. Em csokis palacsintát sütött reggelire. Kath játszadozott az étellel.
- Nem ehetünk reggelire csokit! Egész nap védtelenek leszünk!- méltatlankodott Suzie
- Utánaolvastam a csokis dolognak. Elég egyszerű, csak egy olyan csoki receptet kellett keresnem a neten, ami nem tartalmaz flavonoidokat.- Em elsétált a fehér márvány konyha pulthoz és egy lapot húzott elő a jobb oldali fiókból és az asztalra tette a receptet- Látjátok? Semmi gond!
Miután mindenki megreggelizett és felöltözött elindultak egy árlény keresésére.
- Nem azért srácok, de nappal elég nehezen találunk egy sötétségben élő lényt. Nem gondoljátok?- kérdezte Dylan
- Nehéz lesz, de a boszorkány azt mondta, hogy először egy árnylényt kell megkeresnünk.- válaszolta Suzie
- De mégis hol kezdjük a keresést?- tudakolta Kath
- Valami sötét helyen.- töprengett Em
- Öhmm... Mondjuk a régi romos mozi?- ötletelt El
- Oké! Kezdjük ott!- tuszkolta előre a többieket Jake
- De...- kezdett bele Kath de senki nem hallgatott rá- ÁLLJ!- üvöltött végül
Mindenki megállt és hátrafordult. Mikor Kath látta, hogy a többiek mind rá figyelnek, elkezdte.
-Nem lenne jobb, ha külön mennénk? Így nagyobb esély lenne arra, hogy előbb megtaláljuk az árnylényt.- a többiek beleegyezően bólogattak.
- Oké, akkor én megyek Jakel és Emmel.- közölte tényszerűen Suzie.
- Akkor én megyek a többiekkel.- közölte sértődötten Kath
Katherinanak még mindig tetszett Jake és bökte az orrát, hogy Suzie és az imádott vérfarkasa egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Kath csettintett egyet a nyelvével, majd megfogta El kezét és hátat fordítva a többieknek elindult az ellenkező irányba. El még hátraszólt:
- Mi megyünk a mozihoz! Ti keressetek még sötét helyeket!
Dylan elköszönt a csapat másik felétől, majd ő is a sértődött vérfarkas után indult. Mikor Dylan is eltűnt a sarkon. Suzieék is elindultak.
- Menjünk a Parkba!- tanácsolta Em
- Ilyenkor ott sok ember járkál. Nem hinném, hogy az árnylények kedvelik az emberi társaságot.- mondta Jake
Suzie szeme eközben egy messzi korhadó faház felé meredt. Óvatosan elkezdett sétálni felé. A két társa értetlenül nézte, de nem kérdeztek tőle semmit, csak mentek utána. Mikor már csak pár lépés választotta el őket a háztól Suzie megtorpant.
- Furcsa érzésem van. Azt hiszem Amber már járt itt. Itt kerestem a múltkor, amikor veszélyt éreztem.
- Menjünk be!- utasított Em
- NE!- kiáltott Suzie rémülten- Szerintem ez egy nagyon rossz ötlet! Előbb bizonyosodjunk meg arról, hogy nincs ott semmi veszélyes.
Jake körbement az objektum körül. Nagyon hamar visszaért eredeti helyére. Suzi és Em izgatottan várták jelentését.
- Nem láttam senkit, de mintha valami mozogna odabent. Szerintem ti is nézzétek meg.
Suzie óvatosan benézett a létesítmény hátsó falán lévő törött ablakon. Belülről csak a homloka és zöld szemei látszottak. A kis faház nagyon rumlis volt. Egy fém csiga lógott a plafonon, jobb oldalt egy rozsdás fém létra volt a falnak támasztva. Anyag darabok és újságpapírok hevertek mindenütt. Még egy patkány is bevackolta magát az ajtó melletti ódon szekrény jobb alsó sarkán lévő tátongó lyukba. Egész megszokottan járt-kelt a holmik között, még a földön eldőlt ósdi fém vödörbe is belemászott, nem talál-e valami táplálékot. Suzie nem bírt tovább maradni. Kibírhatatlan ürülék és korhadás szag terjengett a ház körül. Már épp indult volna, mikor recsegni kezdett a létra és meglendült rajta a kopott piros koszos anyag darab. Suzie megrémült, de nem futott vissza. Kíváncsi volt mi az, ami odabent él. Mivel sötét volt alig látott valamit. Erősen koncentrált és hunyorgott. Hirtelen egy nagy dübbenést hallott, majd tisztán kivehetően két világító szemet pillantott meg. A szempár egyre csak közeledett. Az a valami, már egészen közel állt hozzá és az üvegen keresztül bámulta. A vámpírlány még mindig nem tágított. A valami mély morgó hangot adott és az üvegen lévő törés felé vette az irányt. A szempár a törés mögött lebegett és kisuhant az ablakon. Suzie csalódottan vette észre, hogy csak egy fekete macska szemelte ki magának, hátha kap egy kis élelmet. Suzie előhúzott a zsebéből pár jutalomfalatot. Mindig tart egy zacskóval a zsebében, ki tudja mikor támad rá egy vérfarkas. Ezt a fajta jutalomfalatot a kutyáknak készítik, de úgy gondolta, hogy talán a macska is megeszi. A kis darabkákat a macska elé dobta, mire az mohón felfalta és szemeivel már a következő adagért esedezett. Suzie vett még egy marokkal a finomnak bizonyosult eledelből és azt is az állat elé szórta. A cirmos még mindig  Suzie lábához dörgölőzött, mikor a vámpírlány elindult vissza a kapuhoz.
- Na? Találtál árnylényt?- kérdezte Em
- Nem.- válaszolt Suzie
- Menjünk. Valahol csak van egy közös búvóhelyük. Nem tűnhetnek el nyomtalanul.- mondta Jake miközben Suzie mellé állt és átkarolta derekát
Még alig tettek pár lépést előre a fekete macska újra megjelent Suzie előtt és keservesen nyávogott.
- Sajnos elfogyott a jutalomfalat nem tudok neked mit adni.- mondta szomorúan
Suzie kiskorától szerette és megértette az állatokat. Mikor egy félénk állatról volt is szó az ő érintésére minden állat megnyugodott. Suzienak tátva maradt a szája mikor a macska nyávogásról beszédre váltott.
- Amiért megszántál  segítek neked árnylényt keresni.
- De honnan...... és hogy...?- értetlenkedett Suz
- A hírek gyorsan terjednek a macskák társaságában. Azért érted amit mondok, mert én így szeretném. A barátaid még mindig csak nyávogást hallanak. Csak te értesz engem.
Suzie  hátranézett barátaira.
- Nem megyünk?- kérdezte Jake
- D-de ... c-csak.....- Suz visszapillantott a macskára aztán a barátaira- I-i-igen. Menjünk.
Jake és Em kielőzték Suziet.
- Ismerek egyet.- szinte suttogta
Suz megtorpant, majd megfordult.
- Segítek, csak követnetek kell engem!- közölte a zöldszemű és előreszaladt
Suzie követte a macskát és arra navigálta a többieket is. Mikor egy rakás szúrós bokron kellett átvágniuk a többiek már gyanítottak valamit.
- Itt valami nem stimmel.- jelentette ki Em- Minek kell nekünk erre menni? Honnan tudja, hogy arra lesz valami?
Jake megvonta a vállát és Suziehoz sietett. Mikor utolérte megfogta a lány karját. Suz rángatni kezdte a csapdába esett végtagját, közben mormogott magában.
- Hülye faág!- ráncigálta tovább bal karját
- Én vagyok! Nyugi!- szólt Jake
Suzie abbahagyta a feszengést és hátrafordult.
- Ki vele! Mért kell bokrokon keresztül mennünk? Tudom, hogy tudsz valamit!
- É-én c-csak...- Suzie lehajtotta a fejét, majd tekintetét újra Jakere emelte- Hülyének fogtok nézni!
- Dehogy fogunk!
Jake már Suz mindkét kezét fogta.
- Mondd el!- suttogta- Megígérem, hogy nem nevetlek ki!- elmosolyodott
Hátuk mögül egy kisebb sikoly hallatszott. Mind a ketten hátrafordultak. Em elesett egy vastag faágban és épp most tápászkodott fel.
- Au! Miről maradtam le?- kérdezte lihegve
- Suzie épp most akar mondani valamit.- avatta be Jake Emet
Em várakozóan Suzera nézett.
- Na jó! Amikor a faháznál voltunk találkoztam egy macskával akit megetettem, mert nagyon éhesnek tűnt. Mikor visszaértem hozzátok a macska utánam jött és beszélni kezdett.
- Tudjuk. Mi is ott voltunk. Rengeteget nyavajgott.- állapította meg Em
- De nem nyávogott! BESZÉLT!- emelte fel a hangját Suzie az utolsó szónál
- Ez most komoly? Ennek mi köze van a bokrokhoz?- értetlenkedett Em
Jake izgatottan várta a választ.
- Azt mondta, hogy kövessem és, hogy segít nekünk árnylényt keresni.
- Áhá. És most hol az a macska?- kérdezte Jake
Egy újabb sikítás adta meg a választ a kérdésre. Em lábánál ott tekergőzött a fekete macska és azt mondogatta, hogy igyekezniük kell, mert ha lemegy a nap akkor aztán kereshetnek árnylényeket míg azok szabadon kóricálnak a városban. Most már Em és Jake is értették, hogy mint mond a zöldszemű. Épp tovább akartak indulni, mikor megcsörrent Em telefonja.
- Halló!
- Szia itt El. Találtunk egyet!

11.rész A kulcs

Em és El tanácstalanul indultak Dylan keresésére.
- Hol kezdjük? Bárhol lehet!
- Nézzük meg otthon!
- Merre laktok?
- A Washington téren a híres Holy's pizzázó mellett.
- Az nincs messze!
- Induljunk!
Még alig jártak emberek az utcán. Ilyen korán ez a város még alszik, így a lányok kedvükre kiáltozhatták Dylan nevét.
- Dylan! Dylan! Bátyó kérlek!- ordibált kétségbe esetten Em egész úton
Már majdnem odaértek, amikor egy csörömpölő hangot hallottak és valaki hátulról Emre vetette magát. El félreugrott és mikor visszafordult megpillantotta Dylant, amint Emnek segít feltápászkodni a járdáról.
- Bocsi! Úgy sajnálom! Csak.. úgy megörültem neked! Már azt hittem, hogy meghaltál. Régóta kerestelek. Hol voltál?
- Majd elmesélek mindent, ha visszamentünk Eleanorékhoz. Emlékszel valamire azután, hogy átváltoztál?
- Nem. Mi történt?
- Nehéz ezt így elmondani... tudod miután átváltoztál az vámpír ikreket kezdted üldözni..... és....... mi utánatok indultunk..... csak Ambert és Suziet találtuk meg.
- De ugye nincs semmi bajuk?
Em hallgatott, majd kibökte:
- Amber meghalt.- válaszolta halkan
- De ugye nem én....?
Em elfordult. Nem tudta hogy mondja el bátyjának, hogy ő ölte meg Ambert. Dylan viszont ismerte húgát és hallgatásából rájött az igazságra.
- Induljunk!- törte meg a csendet Eleanor
Visszafelé egy szót sem szóltak egymáshoz. Csak mentek hárman lehajtott fejjel és elmerengve nézték a járdát. A háznál Kath állt az ajtó előtt karba tett kézzel és idegesen dobolt a bal lábával. A többiek megfeledkeztek róla. Mikor meglátta a lelombozott kedvű barátait abbahagyta a dobolást.
- Ti meg hol voltatok? Hmm?- kérdezte ingerülten Kath
- Megtaláltuk Dylant. Juhú...- mondta irónikusan El
- De akkor mi ez a rossz kedv?- értetlenkedett Kath
- Én voltam.- suttogta Dylan és már gyűltek is a könnyek a szemébe
- Nyugi, minden rendben lesz meglátod!- vigasztalta Kath
Már bent voltak a házban. A kanapén ült mindenki és beszélgettek, mikor El telefonja csörögni kezdett. Egy ismeretlen szám volt. Óckodott felvenni, de a többieknek sikerült őt meggyőzni.
- Halló?!- szólt bele a lány félénken
- Szia El!- szólalt meg a telefon végén lévő fiú- Jake vagyok és azért telefonálok, mert itt vagyunk Athelou-éknál.
- Dejó Istenem. Úgy örülök! Remélem hamar haza értek, de már egy élő Amberrel!- mondta mosolyodva El
- Oké, oké! Igyekszünk. Mi is ezt akarjuk, hidd el! De most mennem kell. Bocsi! Szia!- mondta kicsit csendesebben a fiú
- Oké! Várunk haza titeket. Szia!- válaszolta El. Már megnyugodott.
Aztán bontották a vonalat és El mindenkinek elújságolta a nagy hírt.
- Úristen! Van remény!- ujjongott Dylan és ráugrott a kanapéra, ami sajnálatos módon felborult. Mindenki jót nevetett rajta. Még saját maga is. Felállt, majd leporolta magát és tovább beszélgettek. Mindenki örült. Hamar elment az idő a sok beszélgetéssel és észre sem vették, hogy már 8 óra van. El idegesen a telefonját babrálta. Feloldotta, majd lezárta, majd újra feloldotta a billentyűzárat és félpercenként nézte az időt. Nem bírta tovább, nagyon izgult a barátaiért.
- Mikor jönnek már?- kérdezte
Abban a pillanatban mikor kimondta ezt a kérdést, kopogtak az ajtón.
- Majd én kinyitom!
Rohant El az ajtóhoz. Mikor kinyitotta az ajtót már mindenki mögötte tolongott. Kinyitotta az ajtót és megkönnyebbülten vette észre, hogy Suzie és Jake állnak előtte.
- Megvan? Hol van?- záporoztak a kérdések mindenki szájából
Suzie nem szólt semmit. Benyúlt a farmere jobb zsebébe és előhúzott egy arany kör alakú lapos tárgyat, ami egy láncon lógott. A többiek hirtelen elhallhattak. Suzie óvatosan kinyitotta a zsebóra szerű tárgyat. A többiek ámulva csodálták. Az arany tárgy belsejében furcsa jelek vettek körül egy kékesen világító gömböt ami furcsa hangokat adott. A jeleket egy zölden világító karima vette körül, amiben arany római számok keringtek körbe-körbe.
- Ez egy iránytű.- törte meg a csendet Suzie
- De.. de, hogy? Mi ezt hogy fogjuk használni?- kérdezte Em
- Az lustrumorok tudják olvasni és kell hozzá egy árlény is.
- Mik azok a lustik?- értetlenkedett El
- Lustrumorok! A fényből élnek. Nehéz őket megtalálni.
- De van egy térképünk az élőhelyükhöz.- vágott közbe Jake
Jake elővett egy régi szakadt térképet.
- Nézzétek! El kell mennünk a fekete fenyők erdejéhez.
- De az messze van!
- Nyomás! Pakoljatok össze! Túracipő, kullancsirtó, kötelek...- utasított mindenkit Em
Mindenki elképesztő rohanásba kezdett. A lehető legkevesebb hátizsákba bedobálták a cuccokat . Fél óra múlva minden táska a nappaliban hevert a kanapé körül.
- Így hogy fogok aludni?- nyavalygott Jake
- Majd fenn alszol Amber helyén!- vonta meg a vállát Suzie
- Tényleg és Dylan hol alszik?- kérdezte Kath
- Ez jó kérdés!- töprengett El
- Valaki hozzon fel egy matracot! Nem is, inkább kettőt!- parancsolt Em
Jake leszaladt a pincébe és egy másodpercen belül újra a nappaliban volt két matraccal a kezében. Ledobta őket az emeletre vezetőlépcső elé.
- Válassz magadnak helyet!- szólt Dylanhez
Dylan felkapta az egyik matracot és a lépcső alatti szekrényhez vonszolta. Kihalászta a szekrényből az ágyneműit, majd letelepedett az ablak elé.
- Itt jó lesz!- mondta
Suzie odasietett hozzá és valamit Dylan fülébe súgott, mire az lerántotta a lepedőjét a matracról és közölte, hogy Suzie helyén alszik. Kath és El ezt végignézték és szembeszéddel megbeszélték, hogy amióta Jake és Suzie visszatértek, különösen viselkednek egymással. Em intett a kezével a lányoknak, hogy ne bámészkodjanak, hanem inkább hagyják őket békén és menjenek lefeküdni. Suzie közben lehozta párnáit és a matracra dobta, majd ezt a kis kupacot Jake matraca mellé húzta. Miután beágyazott magának, lefeküdt és elaludt. Az éjszaka közepén újra megjelent a sötét árny, ami Suziet kísértette. Suzie fel akart ugrani, de valamibe beleütközött a karja. Jake álmában átgurult Suzie matracára és átölelte. Suzie miután ezt észrevette nyugodtan visszafeküdt a párnájára. Csak most vette észre, hogy az alakon valami kapucnis köpenyféle van. Mintha ezt megérezte volna a jövevény levette a kapucnit fejéről és suttogni kezdett.
- Ne félj! Nem akarlak bántani! Csak segíteni akarok! Én Mary vagyok és boszorkány. Amber már nem sokáig lehet halott. Velem gyorsabban megtaláljátok a követ.
Suzie Amber nevére összerezzent és szörnyű fájdalmat érzett a mellkasában.
- Keresd a kulcsot, amit olyan jel jelöl, amilyen az iránytűben van. A kulcs bejuttat a lustrumorok világába. Előbb az árlényt keressétek meg. Ha nélküle léptek be a kapun, akkor megvakultok az erős fénytől. Mennem kell! A többiek nem engedték, hogy idejöjjek. Bocsi a múltkoriért. Tényleg nem akartalak megijeszteni.
- Várj! Várj!- kiáltozott Suzie- Hol van a kulcs?Nem mondtad el, hogy hol van a kulcs!!!
Késő volt. A boszorkánynak már nyoma sem volt a szobában.

10. rész Végre megtettem

Suzie reggel vidáman ébredt. Felugrott a kanapéról és elkiáltotta magát.
- VÉGREEE TAVASZISZÜNEET VAAAN !!!
Aztán elszomorodott. Eszébe jutott, hogy a húga halott és Dylan eltűnt. Az persze nem jutott eszébe, hogy Jake a kanapé előtt szuszogott egész éjjel. Így mikor megindult az ablak felé, hogy megcsodálhassa a ragyogó napot, hirtelen egy hihetetlenül magas hang kiáltott fel.Suzie hirtelen hátrébb ugrott, aztán nevetve nézett a lába előtt heverő Jakere.
- Magasabb a hangod, mint nekem sikítás közben.
- Nem vicces. Miért nem néztél a lábad elé? Én még aludtam volna.
- Ideje felkelned.
- Gyertek! Kész a reggeli!- kiabálta El
- Menjünk, mert úgy hallom a többiek már régen ébren vannak és ránk várnak. Gondolom akkor nemsokára indulunk.- ekkor értek ki a konyhába, de már csak egy kártyát találtak:

"Sziasztok! 

Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megkeresni Dylant.

Így gyorsabban haladunk.

A reggelitek az asztalon vár (csak be kell tenni 30mp-re a mikróba).

A kulcs az asztalon van, azzal be tudjátok zárni az ajtót.

U.I.: Ambert NE felejtsétek elvinni magatokkal!

Puszi: Em és Eleanor"

- Akkor úgy látszik te és én elvisszük Ambert Athelouhoz. Igyekezz! Sietnünk kell!- és ezzel a mozdulattal Suzie elkezdte falni a reggeliét.
Ezután felhívta szüleit, hogy az egész tavaszi szünetet Eleanorral tölti. Álmosan sétált a lépcsőn, aztán a fenti folyosón, mígnem elért az utolsó ajtóig. Óvatosan megfogta a hideg kilincset, majd benyitott a szűk kis szobába. Amber ugyan úgy feküdt, mint ahogy utoljára látta. A testvére teste napról napra halványabb és hidegebb lett. Suzie odasétált Amberhez és felvette. Tudta, hogy ha pár héten belül nem találja meg a Turmalin követ a húga végleg meghal. Jake már kabátban várta Suziet a bejárat előtt. Mikor észrevette elindult felé és mikor már közel volt a lányhoz, széttárta karjait, hogy elvegye tőle Ambert.
- Majd én viszem!- szólt Suzie amikor észrevette a fiú szándékát
Jake nem tiltakozott. Látta Suzien, hogy soha nem mondana le iker testvéréről. Amber halála nagyon megviseli. Így próbál vigyázni húgára.
- Ha elfáradtál azért szólj!- válaszolt megértően Jake
Suzie lerakta szeretett testvérét a kanapéra és az ajtó melletti régi fogashoz sietett. Leakasztotta a gombos sötétkék kabátját, majd lehajolt a cipős szekrényhez és kezébe fogta a kék alapon fehér pöttyös gumicsizmáját. Átrohant a nappaliba és kinézett az ablakon. Jól sejtette. A tegnapi nagy esőzés miatt minden tocsogott a vízben. Gyorsan elfordult az ablaktól, majd leült a kanapé Amber lábánál lévő karfájára. Pár percig küszködött a csizmával, végül sikerült felhúznia a lábára. Közben Jake kiment a házból, mert majd megsült a kabátjában. Suzie a konyhába szaladt és felkapta az asztalról a kulcsot. Kifelé menet ölbe vette húgát és kiment a bejárati ajtón. Átadta Jakenek Ambert és kettőre zárta az ajtót.
- Mehetünk! Add ide Ambert!
Jake átadta a lányt, aztán valamit akart mondani, de már késő volt.
Suzie megindult és belelépett egy mély pocsolyába. Ambertől semmit sem látott a lába előtt lévő útból.
- Ez így nem lesz jó.- töprengett Jake -Nem hurcolhatunk egy holttestet a városon keresztül. Mit szólnának hozzá a járó kelők? Valamit ki kell találnunk!
Suzie szó nélkül a garázson keresztül átment az alagsorba. Pár perc múlva egy parókával, egy pokróccal és egy kerekesszékkel jelent meg. Eleanorék alagsorában mindent meg lehetett találni a boszorkány seprűtől a bohóc sapkáig. Eleanor minden farsangi jelmeze és gyermekkori játéka dobozokban hevert az alagsorban. Suzie és Jake gyorsan beöltöztették Ambert. Nem mehettek autóval, mert Eleanor szülei elutaztak Németországba, hogy kikúrálják a megfázott nagymamáját. Öreg korban könnyebben megbetegszik az ember és nehéz kigyógyulni bármilyen kis betegségből.
Nem tudták mikor fognak visszaérkezni El szülei. Csak annyit tudtak, hogy még az előtt meg kell oldani minden problémát. Mégsem várhatják úgy a szülőket, hogy Amber halott és ott tárolják a testet náluk. Suzie egész idő alatt ezen gondolkozott.
"- Sziasztok gyerekek! Mi újság? Mi történt amíg nem voltunk itt?
- Á semmi csak, Amber meghalt és a pasija eltűnt, amúgy itt mindenki vámpír vagy vérfarkas, de amúgy semmi."- Suzie észre sem vette, hogy amíg fejében lejátszódott ez a gondolat menet a szája mozog. Egyszer csak Jake megrázta.
- Hé, jól vagy?- nevetett- Úgy nézel ki, mint egy holdkóros.
- Ez nem vicces!- ütötte meg Suzie- Sok ideje nem alszom rendesen. Éhes vagyok és a húgom hullájával mászkálunk minden nap! Tudod milyen érzés ez?- a lány már sírt és ordibált
- Nyugodj már meg! Mindenki minket néz! Nem kell senkinek se tudni arról, hogy ez egy hulla.- mutatott a tolókocsis "öregre"- De figyelj, ez az időszak mindenkit megvisel. Gyere nem lesz semmi baj.- tárta ki ölelésre a fiú a kezét.
- De ahhh, most megéheztem. Megyek eszek valamit.- Suzie elrohant és két perc múlva egy sikátorban volt egy szép nagydarab emberrel. Nem itta meg az összes vérét. Nem lett volna szíve megölni szerencsétlen. Visszament arra a helyre ahol Jaket otthagyta. Jake a fal mellett ült és dúdolt. Suzie nem is vette észre, hogy bámulja a fiút. Helyes volt, odaadó és szerette Suzie-t. "Ideje lenne nekem is lépnem valamit" gondolta és már a fiú mellett is termett. Segített neki feltápászkodni. Majd nyomott egy gyors puszit a szájára.
- Köszönök neked mindent.- suttogta a lány és érezte ahogy a fiú közelebb húzza magához és megöleli.
- Neked bármit.- ő is suttogott, miközben simogatta Suzie hátát és fejét. Jake egy- másfél fejjel volt magasabb a lánynál- Bármit.- ismételte meg az utolsó szót elhaló hangon, majd adott egy puszit Suzie fejére.