~Amber szemszöge~
Berontottam a mosdóba.
-Gyere Suzie, menjünk haza!
-Mi mi miért vagy ilyen feldúlt? Mit tettél? -értetlenkedett
-Megkóstoltam.- csak ennyit tudtam mondani és ő egyből megértette.
Kirohantunk a suliból, át a parkon és végre hazaértünk.Otthon még az ajtó előtt megbeszéltük Suzieval, hogy ami ma történt azt nem mondjuk el még a szüleinknek sem. Benyitottunk az előszobába...... Anya vidáman fogadott minket. Elújságolta, úgy döntöttek apával, hogy elköltözünk. Összenéztünk a nővéremmel, tudtam, ugyanarra gondolunk.... ha elköltözünk, senki sem fog minket gyanúsítani gyilkossággal. Nevetve borultunk édesanyánk nyakába.
1 héttel később
Reggel fáradtan keltem. A nővérem már felkelt, és fel alá járkált, ezt mondogatva:
-Mit vegyek fel.... mit vegyek fel?!
Én álmosan ránéztem:
-Miért olyan fontos ma kiöltöznöd?
-Nem emlékszel? Ma megyünk először az új sulinkba!
Rádöbbentem,hogy ma hétfő van. Anyu mintha tegnap említette volna az új sulit. Gyorsan felöltöztem és lerohantam az ebédlőbe. Suzie már reggelizett, így én is csatlakoztam hozzá, majd sietve felkaptuk az iskolatáskát és már rohantunk is ki a házból. Az osztálytársaink kedvesen fogadtak minket, mindenki körülöttünk nyüzsgött, köztük egy nagyon jóképű pasi is, aki rám mosolygott. Később odajött hozzám, mikor egyedül voltam és bemutatkozott. Dylannek hívják. Megkérdezte, hogy suli után hazakísérhet-e. Hát nem aranyos?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése