~Suzie szemszöge~
Szörnyű napom volt. Matekon kaptam egy 1-est, mert sokat dumáltam a húgommal. Órák után Jeremy (a pasim) odajött hozzám. Azt hittem megcsókol, mint mindig, de most más fogadott. Szakított velem. Ez egy napra nekem túl sok volt és betelt a pohár. Otthagyva mindent és mindenkit sírva rohantam le a lépcsőn a földszintre. Hirtelen szörnyű éhség fogott el. Benyitottam az ebédlőbe, hogy egyek valamit ami csillapíthatja az éhségem. A konyhás nő éppen mosogatott és láttam, hogy el van vágva a keze.Kérte, hogy ha már itt vagyok hozzak egy ragtapaszt, de erre már nem volt szükség. Elvesztettem a fejem és elkezdtem őrülten rohanni felé. Mikor feleszméltem már a konyhás nő hideg holtteste mellett voltam. Azonnal tárcsáztam Amber számát.
~kicsöng~
-Szia Suzie! Miért hívtál??-kérdezte nyugodt hangon
-Gyere azonnal az ebédlőbe!- siettettem
-Miért?? Mi történt?? Jól vagy?? Hívjak segítséget??-most már ő is ideges volt
-Nem tudom mi történt és jól vagyok.-nyugtattam meg-De mindenképpen egyedül gyere. Senki sem jöhet veled! Siess, kérlek!-majd lenyomtam a telefont
Amber három másodperc múlva kikerekedett szemmel állt az ajtóban. Aztán csak ennyit mondott:
-Menj a mosdóba, én elintézem, hogy öngyilkosságnak tűnjön. Menjél már!-sürgetett
Nem értettem miért siettetett ennyire, de mindegy is volt. Rohantam fel a mosdóba. Belenéztem a tükörbe. Most már értettem miért kellett ennyire sietnem. Egyszerűen tocsogtam a vérben. Szemem vér vörös lett, a vérerek megduzzadtak a szemem alatt és az arcom is sápadt volt. Most már tudtam. Tényleg vámpír vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése