3. rész Ne máááár!

Suzie már otthon volt, mikor Amber hazaérkezett.
Suzie: -Miért jöttél ilyen későn? Csak 8 óránk volt.Amber: -Összejöttem valakivel, mindjárt elmondom, csak ledobom a táskám és lehámozom magamról a vastag télikabátom.
Amber pár percig küszködött a kabáttal, majd idegesen felakasztotta a fogasra. Ekkor már anya a közlekedőben állt és várakozva megkérdezte:
-Nem jöttök vacsorázni?
Suzie: -De, persze! Irtó éhes vagyok!
Amber: -Mi a vacsi?
A beszélgető hangok egyre távolodtak, aztán becsukódott az ajtó.

Suzie lázmérővel a szájában feküdt a hálószobájában, Amber pedig egy tollat forgatott az ujjai között és izgatottan mesélt az új pasiáról.
Amber: -................ és olyan kedves volt velem!
Suzie: -Te nem furcsállod, hogy már az első napon szemet vetett rád és még aznap délután megkérdezte, hogy akarsz-e  vele járni? Szerintem akar tőled valamit!
Amber: -Maradj csöndben! Örülj, hogy elmondtam! Attól, hogy neked nincs pasid, még nem kell engem csezsegetni!
Suzie: -Én nem vagyok rád irigy, csak azt mondom, hogy vigyázz vele. 
Amber: -Oké, de inkább foglalkozzunk azzal, hogy hogyan tüntessük el a fehér bőröd, anyu képes és elvisz az orvoshoz, ha még két napig hulla színed lesz. Még jó, hogy rajtam nem vett észre semmit!
Suzie: -Siess a fürdőszobába és hozd ide az alapozóm! Van egy ötletem!
Amber: -Oké!
10 perccel később a két lány már a parkban sétált emberi színben.
Amber: -Még jó, hogy anyu bevette, hogy már jól vagy és csak egy kis levegőzésre van szükséged!
Suzie a kezében dobálta a kesztyűit, aztán véletlenül leejtette az egyiket. Majdnem elkapta, de kiesett a keze közül.
Suzie: -Én ezt nem értem!
Amber: -M it?
Suzie:-Hát ezt! Láttad?
Amber: -A kesztyűd? Mi van vele?
Suzie: -Tudod, az erőnk! Nem tudtam elkapni! Ez hogy lehet?
Amber: -Próbálj meg futni!
Suzie megindult és minden erejét a lábaiba fektetett, de így is csak emberi sebességgel volt képes futni.
Suzie: -Mi történt velem?
Amber is elrugaszkodott, de ő sem futott gyorsabban Suzenél. Suzie elmerengve törte a fejét.
Suzie: -Megvan! A csoki! Csokit ettünk vacsi után!
Amber: -Ez most komoly? Tényleg nem ehetünk csokit? Vajon meddig tart a hatása?

Suzie: -Nem tudom, majd kiderül. Próbálgassuk az erőnk és mérjük az eltelt időt vacsora óta. Akkor kiderül, hogy fél tábla csoki hány óráig hat.
Amber: -Menjünk haza! Sötétedik! Erről jut eszembe, olvastam a vámpírokról. Elvileg a napon elégnénk.
Suzie: -Az átváltozásunk még nem teljes. Még ez a hetünk hátra van, hogy kitaláljunk valamit a napfény ellen.
Este Ambert felhívta Dylen. Jövőhét hétfőn randiznak.

2. rész Ezt megúsztuk

~Amber szemszöge~

Berontottam a mosdóba.

-Gyere Suzie, menjünk haza!

-Mi mi miért vagy ilyen feldúlt? Mit tettél? -értetlenkedett

-Megkóstoltam.- csak ennyit tudtam mondani és ő egyből megértette.

Kirohantunk a suliból, át a parkon és végre hazaértünk.Otthon még az ajtó előtt megbeszéltük Suzieval, hogy ami ma történt azt nem mondjuk el még a szüleinknek sem. Benyitottunk az előszobába...... Anya vidáman fogadott minket. Elújságolta, úgy döntöttek apával, hogy elköltözünk. Összenéztünk a nővéremmel, tudtam, ugyanarra gondolunk.... ha elköltözünk, senki sem fog minket gyanúsítani gyilkossággal. Nevetve borultunk édesanyánk nyakába.

1 héttel később

Reggel fáradtan keltem. A nővérem már felkelt, és fel alá járkált, ezt mondogatva:

-Mit vegyek fel.... mit vegyek fel?! 

Én álmosan ránéztem:

-Miért olyan fontos ma kiöltöznöd?

-Nem emlékszel? Ma megyünk először az új sulinkba!

Rádöbbentem,hogy ma hétfő van. Anyu mintha tegnap említette volna az új sulit. Gyorsan felöltöztem és lerohantam az ebédlőbe. Suzie már reggelizett, így én is csatlakoztam hozzá, majd sietve felkaptuk az iskolatáskát és már rohantunk is ki a házból. Az osztálytársaink kedvesen fogadtak minket, mindenki körülöttünk nyüzsgött, köztük egy nagyon jóképű pasi is, aki rám mosolygott. Később odajött hozzám, mikor egyedül voltam és bemutatkozott. Dylannek hívják. Megkérdezte, hogy suli után hazakísérhet-e. Hát nem aranyos?

1.rész A rádöbbenés

~Suzie szemszöge~

Szörnyű napom volt. Matekon kaptam egy 1-est, mert sokat dumáltam a húgommal. Órák után Jeremy (a pasim) odajött hozzám. Azt hittem megcsókol, mint mindig, de most más fogadott. Szakított velem. Ez egy napra nekem túl sok volt és betelt a pohár. Otthagyva mindent és mindenkit sírva rohantam le a lépcsőn a földszintre. Hirtelen szörnyű éhség fogott el. Benyitottam az ebédlőbe, hogy egyek valamit ami csillapíthatja az éhségem. A konyhás nő éppen mosogatott és láttam, hogy el van vágva a  keze.Kérte, hogy ha már itt vagyok hozzak egy ragtapaszt, de erre már nem volt szükség. Elvesztettem a fejem és elkezdtem őrülten rohanni felé. Mikor feleszméltem már a konyhás nő hideg holtteste mellett voltam. Azonnal tárcsáztam Amber számát. 

~kicsöng~

-Szia Suzie! Miért hívtál??-kérdezte nyugodt hangon

-Gyere azonnal az ebédlőbe!- siettettem 

-Miért?? Mi történt?? Jól vagy?? Hívjak segítséget??-most már ő is ideges volt

-Nem tudom mi történt és jól vagyok.-nyugtattam meg-De mindenképpen egyedül gyere. Senki sem jöhet veled! Siess, kérlek!-majd lenyomtam a telefont

Amber három másodperc múlva kikerekedett szemmel állt az ajtóban. Aztán csak ennyit mondott:

-Menj a mosdóba, én elintézem, hogy öngyilkosságnak tűnjön. Menjél már!-sürgetett

Nem értettem miért siettetett ennyire, de mindegy is volt. Rohantam fel a mosdóba. Belenéztem a tükörbe. Most már értettem miért kellett ennyire sietnem. Egyszerűen tocsogtam a vérben. Szemem vér vörös lett, a vérerek megduzzadtak a szemem alatt és az arcom is sápadt volt. Most már tudtam. Tényleg vámpír vagyok.

Bemutatkozás

Sziasztok! Amber és Suzie Pethrova vagyunk, 16 évesek és méghozzá ikrek. Atoncityben élünk családunkkal. Barátaink nem is sejtik milyen különlegesek vagyunk. Ez a történet a mi kettős életünkről szól...

• Dylan: Amber pasija, 17 éves
• Jake: Suzie pasija, 17 éves