- Csss. Nyugi. Itt vagyok. Mi történt?- kérdezte Tom a kezében tartott zokogó lányt- Kath? Mi történt?
- Ne...ne akard tudni. Ré..régen tör...tént.- hüppögte a lány. Tom pólója már át volt áztatva a lány hullajtotta sós cseppekkel, de ez nem érdekelte a fiút. Csak barátnője nyugalmát akart és persze tudni az igazságot.
- Nem történhetett az annyira régen, ha még mindig ennyire felkavart.- simogatta meg a még mindig erősen ziláló lány hátát.
- Jó elmondom, de í...ígérd meg, hogy nem akadsz ki.- Kath halálos komolysággal nézett Tom szemébe.
- Ígérem. - és abban a pillanatban olyan biztos volt benne, mint még soha semmiben. Ám az ígéreteket nem könnyű betartani. Kath mindent elmesélt. Kezdve Katievel való találkozásától a gyászba torkollott első csókig. Nagyon uralkodott magán, hogy egy-egy résznél el ne sírja magát, ám a végére elgyengült. Nem bírta tartani a már szemét mardosó gyengeség jeleit. Ismét keserves zokogásban tört ki. Tom idegesen járkált fel-alá a szobában. Állkapcsa megfeszült, kezét ökölbe szorította. Idegessége teljességgel jól kivehető volt. A fiú nem tudta megtartani ígéretét. Kiakadt.
- Ezt meg, hogy kéne értenem? - nagyon visszafogta magát - Hogy kéne értenem Kath?!
- Ne...ne...nem tudom h...hogy lehet itt. Fo…galmam s...sincs. - nyögte ki.
- Ó dehogynem tudod te azt! Biztos vámpír lett! Úgy szaladtál oda hozzá mintha az élted lenne! Meg akartad csókolni! Egy büdös ri*anc vagy! Egy mocskos leszbi! - Tom csak üvöltött és üvöltött elméjét elborította az a bizonyos köd. Kathen Tom kirohanása nem segített.
- Nem vagyok az! Ha nem tűnt volna fel, a barátnőd vagyok! Katie a legjobb barátnőm! Természetes, hogy oda rohantam hozzá!
- A legjobb barátnőd?! A legjobb barátnőd SZERELMES beléd! Nem fogod fel? És te is az vagy belé! Ne próbáld tagadni! Vissza akartad csókolni, elmondani, hogy szereted!
- Mi történik? - rohant be ordítva Dylan. Mögötte nem sokkal berobogott Katie és Tomot a falnak lökte.
- Hogy mondhatsz ilyet? Hmm? Nem ő tehet róla, hogy reménytelenül szerelmes voltam/vagyok belé. - csak Tom hallotta e szavakat. - És most nézd meg mit csináltál. Sír! Ezért még megöllek! - az utolsó szó csak úgy visszhangzott a szobában. Ezzel hátat fordított és elment. Kath csak nézett utána és félt, hogy a lány megint elhagyja. Halkan kifújta a levegőt és elindult ki a teraszra. Ki kellett szellőztetnie a fejét és lenyugodnia. Dylan csak bámulta maga előtt a szőnyeget és rajta egy igen érdekfeszítőnek tűnő pontot. Legalábbis aki kívülről látta a fiút, így érzékelhette, annyira bele volt merülve a pont tanulmányozásába. Ám Dylan inkább a gondolataiba mélyedt és megpróbálta feldolgozni az imént történteket. Nem értette mi is történt pontosan. Nem értette Tom, hogy akadhatott ki ezen, ’hisz Katie a múlt. Mondjuk, ő sem szereti hánytorgatni a múltját. Túlságosan fájt. De a múlt mindig fáj. Szerelmének elvesztése az egyik legsötétebb a múltjában. De megesküdött rá, hogy ha megtalálja a lány gyilkosát, onnantól nem lesz megállás. Nem akarta megölni, csak egy picit kínozni, hogy átélje azokat a fájdalmakat, melyeket ő is, szerelme elvesztése után. Az átsírt éjszakákat és nappalokat. De szerencsére itt van neki Amber. Amber a legjobb dolog, ami történhetett vele. Ekkor egy éles sikítás törte meg a házban uralkodó csendet és nyugalmat. Dylant egy másodperc alatt kiszakította magát gondolataiból és a hang irányába fordult. A terasz ajtaja zárva volt, de a véres kezek nyoma jól látszódott az üvegen. Csak ekkor lett figyelmes valamire kint. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy Kath sikított, de nem. Kath nem volt kint. Valaki más feküdt a kövön, véresen, törött nyakkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése