Ambert egyre jobban és jobban izgatta, hogy ki lehet ennyire fincsi. Biztos volt benne, hogy ma, a feléledése napján, azt akarja enni. Elhatározta, hogy bármi áron megszerzi. Bár erőtlen volt és gyenge, kirántotta a karját Dylanéből és futni kezdett. Dylan megdermedt a meglepettségtől. "A meglepetés ereje úgy látszik erősebb, mint a nyers erő." Állapította meg magában Amber. Rohant teljes erejéből az illat irányába. Jó nagy ház volt. Nem tudta kié, de nem is ez volt a legfontosabb. Enni akart. Sokat és az idegenből. Mikor berohant a konyhába, mindenki megugrott. Amber szemfogai fájtak már az éhségtől. Szeme körül az erek kirajzolódtak. Félelmetes látvány volt ez. Főleg Tomnak és Ginának, akik nem igen találkoztak vámpírral, vagy ha igen, akkor sem éhessel. Amber egyenesen Tomhoz lépdelt. Mindenki lefagyott. Tom árasztotta a legfinomabb illatot, amit életében érzett. Dylan közben odaért a konyhához, de mikor meglátta Ambert benne is teljesen megfagyott a vér. Nem hitte volna, hogy egy halott vámpír újraéledése után, ennyire éhes tud lenni. Tom megérezte Amber leheletét a nyakán, majd apró pici éles fogacskák karcolták a bőrét. Tom nem bírta tovább. Eltolta Amber fejét aki, mivel erre nem volt felkészülve, hátrálni kezdett. Ekkor a megtámadott fiú levette napszemüvegét. A fény elvakította Ambert aki, ettől a földre rogyott, összeszorította szemét és már-már ordított a fájdalomtól. Gina észbe kapott, hogy ennek nem lesz jó vége. A többiek még mindig ledermedve figyelték Tom és Amber csatáját. Az árnylény összeszedte minden erejét és beállt az áldozatból lett támadó és a támadóból lett áldozat közé. Gina egyenesen Tom szemébe nézett, elállva a fiú szeméből kijövő fény útját, mely egyenesen a még mindig fájdalmasan zokogó Amberre irányult.
- Elég!- kiáltott rá a sötétség királynője a fiúra. Tom összeesett a fáradtságtól. Amber még mindig a földön fekve sírt. Gina segített neki felállni.
- Jól vagy?- kérdezte szelíden az árnylény.
- Köszönöm, hogy megmentettél. Sajnálom, hogy így kellett bemutatkoznom, csak nagyon finom illata van ennek a srácnak. Én pedig éhes vagyok. Nagyon.- Amber szomorú volt. Nem éppen így tervezte a nagy belépőjét. Csak az az illat.
- Em, van még egy vértasakod?- fordult oda Gina Emhez.
- Persze!- azzal a lány már ott is termett a hűtőnél és keresgélni kezdett- Meg is van!
- Köszönöm.- nyitotta ki a tasakot Gina- Dobj egy kést is!- és a kés már repült is Gina felé, aki ügyesen elkapta azt. A tasakot odaadta Ambernek, de megtiltotta neki, hogy igyon belőle. Felhúzta az ölébe a még mindig kábult fiút és a tenyeréhez illesztette a kést. Szépen lassan húzta végig a vágóeszközt a fiú tenyerén. A finom, piros folyadék csepegni kezdett. A lány elkérte Ambertől a tasakot úgy, hogy Tom vére egyenesen a tasakba folyjon. Amber már a szája szélét nyalogatta. Már érezte a kellemesen simogató lágy ízt a szájában.
- Ennyi pont elég lesz!- közölte kicsit durvábban a kelleténél Kath és kirántotta a barátja kezét Gina szorításából. Gina visszaadta Ambernek a tasakot. Nem telt bele fél perc és a tasak már üresen hevert az asztalon.
- Köszönöm szépen.- a szomorúság és bűntudat ott csengett a lány hangjában- Nagyon finom volt.
- Szívesen.- zárta le a témát Gina
Kath viszont nem tekintett, oly természetesen, erre a helyzetre. Elkezdett ordibálni, majd a többiek vele, míg végül egy nagy veszekedés kerekedett belőle. Egyedül Jake nem kiabált. Ő csak ült, ám egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Végül már nem bírta ezt a brazil szappanoperába is beillő jelenetet. Egyébként sem ártana a barátnője mellett lennie mikor felébred.
~Jake szemszöge~
Besétáltam a szobába. Szerencsére ide már nem hallatszott el a többiek veszekedése. Leültem a hideg kis testecske mellé. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy meghalt. Megfogtam a kezét. Éreztem hideg ujjacskáit. Azokat a most hidegen és mozdulatlanul heverő kis ujjacskákat, amik nemrég még ölelv, szorosan fogták közre ujjaimat, ezzel kulcsolva össze kezeinket. Miközben ültem és gondolkodtam, töprengtem a múlton, eszembe jutott egy dalocska. Elkezdtem énekelni. Eddig még sosem énekeltem mások előtt. Mindig csak a szüleim hallgatták, bár ők azzal győzködtek, hogy jó hangom van és ne féljek énekelni. Szóval, ahogy ott ültem és énekeltem szerelmemnek minden félelmem elmúlt. Becsuktam a szemem, bele éltem magam és az sem érdekelt, ha valaki meghallotta. Csak rá voltam képes fókuszálni. Sokat énekeltem. Mikor kinyitottam a szemem, kint korom sötét volt. A többiek már aludtak. Mintha hallottak is volna, hogy elmennek lefeküdni, de én nem értettem belőle semmit. Suzie volt a legfontosabb és ő is lesz mindig. Több napja nem aludtam és szemeim majd leragadtak, de nem akartam elmenni aludni. Mi van ha pont akkor kel fel mikor alszom? Ő is olyan éhes lesz mint Amber és megtámad valakit? Nem, nem mehetek el. Lehoztam a szobámból a párnám és a takaróm. Leterítettem őket a földre. Rám fért már a pihenés. Holnap legalább nem egy kialvatlan pasival találja szemben magát és nem azon fog aggódni, hogy jól vagyok-e az alváshiány miatt. Jól tudtam mik a következményei. Főleg nálunk farkasoknál, még erősebb a hatása. Ha nem alszom ki magamat valakit még megölök. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. De amint abba hagytam a gondolkodást, nem kellett egy perc sem és már aludtam is.
~ Kath szemszöge~
Jake elviharzott az asztaltól. Meg is tudom érteni. Egyfolytában veszekedtünk Amerrel. Jake idegállapota amúgy sem jó a mostani időkben. Nem mintha az enyém jobb lenne. Egyfolytában rémálmok gyötörnek. Karácsony közeledtével úgy látszik egyre rosszabb lesz. Eddig csak a tavaly karácsony és előtte lévő időszak foltjai jelentek meg álmomban. Tegnap viszont az egész történet újra lejátszódott a fejemben. Nagyon nem akartam lefeküdni. Nem akartam átélni azt a borzalmas éjszakát még egyszer. De sötét volt és Tom ragaszkodott hozzá, hogy nekem is aludnom kell. Szóltunk Jakenek is, hogy elmegyünk aludni, de valószínűleg nem hallotta. Énekelt. Méghozzá milyen gyönyörűen. Szeme csukva volt, fogta Suzie kezét és tele szíve összes fájdalmával énekelt. Én ilyen átéléssel még senkit nem láttam énekelni. Tom úgy rángatott föl az emeletre, mert nem akartam elmenni, hallgatni akartam azt az éneket, melyet egy farkas angyal hangon énekelt. Jake éneke a csendes házban csak úgy visszhangzott. Szerencsémre a szobába is behallatszott, így hát Jake énekére elaludtam, eleinte minden jól kezdődött az álmomban, de ami ezután volt rosszabb volt mint az eddigi rémálmaim összessége. Ez az este örökké megmarad bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése