9.rész Az éjféli látogató

Már nagyon késő volt. A kis csapat lefeküdni készülődött. Elnek köszönhetően Em már egész jól volt. Kicsit támolygott még, de ez az eszméletvesztéshez képest semmiség. Suzie vámpírsebességgel vitte fel a lépcsőn az ágyneműket a szobákba. Sokszor fordult, de végül mindenkinek sikerült beágyaznia. El forrócsokit készített a konyhában. Lefekvés előtt mindig megiszik egy pohárral. El egy nagy dübbenést majd egy halk beteges sikolyt hallott. Pár másodperccel később Em esett be a konyhaajtón.
- Mi történt? Nem kellene már ágyban lenned? Ha éjszaka nem pihened ki magad nem tudunk magunkkal vinni a nagy kőkeresős túrára.
- Semmi bajom. Éhes vagyok. Hiába fekszem, ha közben éhenhalok.
- Kérsz forrócsokit?
- Én nem úgy vagyok éhes! Vér kell!
- MOST?
- MOST!
- De ilyen későn? Nem mehetünk ki. Már mindenki aludni készül. Mit szólnának hozzá, hogy ilyenkor kimennénk? Suzie tudod milyen. Nem engedi, hogy emberekből együnk amióta az a konyhás eset megtörtént. Eszembe jutott valami!- Eleanor elmosolyodott.- Van egy vésztartalékom. Reggelig elég lesz. Az ágyam alatt van. Mindjárt jövök!
Azzal kisietett a konyhából és felrohant a lépcsőn. Suzie pont akkor jött le.
- Em menj fel a szobádba. Pihenned kell!
Em feltámolygott a lépcsőn és benyitott Eleanorhoz, aztán pár másodperccel később már csukódott is mögötte az ajtó.
Jake és Suzie egyedül maradtak a nappaliban.
- Te itt alszol.- mutatott Suzie a kanapéra- Te fogsz őrködni.
 Csönd volt. Az ablakon kopogott az eső. Suzie elmerengve nézte az összegyűlő, majd legördülő esőcseppeket. Hirtelen elkapta tekintetét az ablakról és Jakere nézett.
- Megyek lefekszem. Biztos a lányok is alszanak már. Holnap sok dolgunk lesz. Jobban tennéd, ha te is pihennél.
A vámpírlány megfordult, és felsuhant a lépcsőn. Még 15 perce sem aludt, mikor úgy érezte, hogy valaki az ágya mellett áll. Suzie félt, hogy ez a valaki meg akarja ölni. Nem mozdult. Tudta, ha felül talán azonnal megölik. Így hát résnyire nyitotta zöld szemét, de csak annyira, hogy lásson, de úgy tűnjön mintha még mindig aludna. Igen. Már biztosra tudta, hogy az ablaka előtt áll valaki és nézi, hogyan alszik. Nem tűnt úgy mintha meg akarná ölni. A jövevény mozdulatlanul állt, mint egy szobor. Aztán hirtelen egy lépést tett Suzie ágya felé. Aztán még egyet. Mintha látta volna, hogy a vámpírlány már ébren van. Egyre csak közeledett. Halkan, de észrevehetően. Suzie meggondolta magát. Rettegett, hogy most meg fogják ölni. Nem feküdhetett tétlenül és várhatta a halálát. Úgy döntött, hogy egy óvatlan pillanatban kiugrik az ágyából és lerohan. Az alak megállt. Már egészen közel volt az ágyához.
 -Na most. Most el kell menekülnöm.- Gondolta Suzie.
Hirtelen felült az ágyában. A lény megijedt. Néhány lépést hátralépett, de még mindig nem tűnt el. Suzie kirontott az ajtón, majd dörömbölve lerohant a nappaliba vezető falépcsőn. A nappaliban nem voltak behúzva a függönyök így tisztán látta, hogy az ablak előtti kanapén Jake alszik, háttal neki. A lány hangtalanul közelebb lépett az ülőalkalmatossághoz. Jake megfordult. Suzie meglepetten vette észre, hogy a vérfarkas nem alszik.
- Nyugodtan gyere közelebb! Te sem tudsz aludni?- Jake csak most vette észre a lány rémült arcát- Mi a baj? Mi történt?
- Valaki... valaki van a szobámban. Úgy tűnt, hogy meg akar ölni.- suttogta Suzie alig hallatóan
- Várj! Megnézem.
Jake egy szempillantás alatt Suzie szobájában termett, de nem volt ott senki. A holdfény megvilágította a fehér falakat, és halványkék színbe burkolta a szobát. Az ablak nyitva volt. A hűvös szél vidáman játszott a régi ablak világoskék függönyeivel. Jake odasétált az ablakhoz. Kinézett a kertbe, de senkit sem látott. Becsukta az ablakot, majd körülnézett. Miután nem látott semmi gyanúsat halkan kiment a szobából.
- Nem találtam senkit. Biztos csak álmodtad. Nyitott ablaknál aludtál?
- Nem. Épp az ilyen esetek miatt csukom be az összes ablakot a házban.
- Akkor tényleg valaki járt nálad.
- Nem aludhatnék itt? Nem szeretnék megint találkozni azzal az alakkal.
- Dehogynem!
Jake az ablak melletti polcos szekrényről leemelt egy csíkos pokrócot. A kanapé elé sietett és leterítette. Halkan lehúzta a kanapéról az ágyneműjét, majd a pokrócra dobta.
- Én a földön alszok. Te aludj a kanapén.
- Köszi.
Suzie a lépcső alatti gardróbhoz sietett és kivett három párnát és egy takarót. Szeretett sok párnán aludni. Ilyenkor úgy érezte alvás közben, mintha felhőkön aludna. A lány bal kezébe vette a három párnát a másik kezével pedig tartotta a fején csúszkáló óriási takarót. Szinte eltűnt alatta. Jake felállt a pokrócáról és hozzásietett.
- Hagyd! Majd én viszem a takaród.- Jake lekapta a lány fejéről a takarót mielőtt az tiltakozhatott volna.
- K-köszi.
Suzie a kanapéra dobta a párnákat. Jake még nem rakta le a takarót. Suzie kérdőn nézett Jakere.
- Feküdj le!- utasította a vérfarkas.
Suzie szótlanul engedelmeskedett. Még mindig rémült volt a furcsa lény miatt. Jake gyengéden betakargatta, majd megpuszilta homlokát.
- Jó éjszakát!- suttogta a fiú
- Jó éjszakát!- mosolygott Suzie a farkasra
Jake lefeküdt pokrócára és Suzieban gyönyörködött. A lány a Holdra pillantott, majd elaludt.

8. rész Egy kis bonyodalom

Suzie ismerte ezt a kétségbeesett hangot. Már nem foglalkozott Jakekel. Rögtön felállt és a hang forrását kereste. Egészen messze, az utca végén egy sötét alakot látott futni felé. Az ismerős hang újra a nevét kiáltozta.
- Suzie! Nem hallod? Várj meg! Nagyon foltos!
Mikor az illető egy erős fényű utcai lámpa alá ért Suzie megismerte. Eleanor volt, aki rohant felé.
- Nem hallottad, hogy kiáltottam?
- De. Mi az a fontos dolog ami miatt iderohantál ilyen későn?
- Az árnylényektől hallottam, hogy Athelu házához igyekeztek. Gondoltam előre megyek és elmondom neki a jó hírt, de nem találtam Athelut, sem a boszorkányát. Ahogy látom elkélne a boszi segítsége.- állapította meg, mikor észrevette a földön fekvő Emet és Ambert.- Nem tudom merre lehetnek, de nem vihetitek hozzá Ambert. Nálam viszont maradhat pár napig, amíg megtaláljuk Athelut.
Suzie hátrafordult.
- Oké srácok! Változott a terv! Eleanorhoz visszük Ambert és Emet.
Jake felkapta Ambert és Emet és előrement, majd a többiek is utána mentek. Suzienak ekkor jutott eszébe, hogy már rég otthon kéne lenniük. Megígérte, hogy ha Amber nem érne haza időben ő utána megy és hazaviszi. Erre most Amber halott. Hogy fogja ezt elmondani a szüleinek?
- Eleanor vállalod, hogy a szüleimnek azt mondod, hogy Amber nálad alszik egy hétre?- kérdezte Suzie
- Persze! Végül is igaz. Egész héten a kanapémon fog "aludni".
- Hahó!- kiáltott előre Suzie Jakehez és Kathez- Nekem haza kell mennem. Eleanor majd elkísér titeket a lakásához. Ha megint valami közbejön hívjatok fel. Most megyek és megöletem magam. Az anyukám tuti, hogy ideges. Le fogja tépni a fejem.
Ezzel megfordult és a hazafelé vette az irányt. Már a parknál járt, amikor valaki megfogta a karját és visszarántotta. Jake volt az.
- Bocsi, de nem hagyhattam, hogy köszönés nélkül menj el. 
 Suzie próbált kiszabadulni Jake szorításából, de nem sikerült neki. Jake egyre  közelebb húzta magához, mígnem átölelte és lassan megcsókolta.
 Suzie még magához sem tért már Jake eltűnt, így folytatta útját  hazafelé. Már nagyon késő volt. Az utcán egy árva lélek sem kóborolt. Még az árnylények is eltűntek. Síri csönd volt. Suzienak furcsa érzése támadt. Egyedül volt. Valaki követte. Sokszor hátranézett, de nem látott semmit. Gyorsított a léptein. A nagy fehér épület sarki cukrászdájánál már szaladt. A lány észbe kapott. Miért szalad? A követője biztos rájött, hogy Suzie tud róla. A vámpírlány úgy döntött, hogy a hátralevő utat futva teszi meg, ha már idáig futott. Mikor a házuk kerítéséhez ért lelassított, de még mindig sietett. Gyorsan benyitott a kapun, de nem ment be. Még körülnézett. Messzebb mintha látott volna valamit, de nem tudta eldönteni, hogy ember-e, vagy valami más. Ő sem volt ember és ezt tudta jól. Tudta, hogy nem eshet baja. Felbátorodott és odament. Sejtése, hogy az ott lévő alak nem ember, beigazolódni látszott. Miközben ment azon gondolkodott mi lehet. Lehet, hogy ő is vámpír? Esetleg vérfarkas, mint Jake? Vagy egy árnylény? Vagy vannak rajtuk kívül még más természetfeletti lények is? Míg tűnődött észre sem vette, hogy az alak eltűnt. Felhívta a szüleit, hogy Eleanornál alszik. Mikor kis tűnődés után megengedték neki, rohant a lányhoz. Egész idő alatt úgy érezte, hogy figyelik, ezért gyorsított. Pár perc alatt Eleanornál volt. Bekopogott.
- Szia! Hát te?- értetlenkedett El
- Szia! Mindjárt elmesélem.- hadarta Suzie
- Szia kicsim!- ugrott fel a kanpéról Jake
- Hát te meg miért nem Kathel vagy?- fintorgott sértődötten Suzie 
- Szerinted?- forgatta szemeit Jake- Olyan Idegesítő az a csaj. Nem tudom lerázni. És te vagy az aki miatt itt maradtam és vigyáztam a barátnőjére- Jake ezt már csak suttogta
- És a húgára!- egészítette ki Suzie a fiút
- Természetesen.- mosolygott a fiú és egy édes bocsánatkérő csókot lehelt az előtte álló ajkára
- Jól van szerelmesek itt a vége.- törte meg a csendet El- Tehát Suzie miért jöttél?
Mindhárman lehuppantak a kanapéra. Jake Suzie mellett ült, karját átvetve a lányon. El szemben ült velük.
- Láttam valakit.- suttogta Suzie mintha félne, hogy valaki más is meghallja rajtuk kívül- Valakit, aki nem ember volt. 
- Ez előfordul itt.- nevetett fel El
- Jó, de ő más volt. Nem is vámpír, nem is vérfarkas, de nem is árnylény. Valami olyan, mintha csak egy szellem lett volna. De nem az volt.- magyarázta Suzie
- Boszorkány volt!- kiáltott El

7. rész Féltékenység ára...megéri?

- Gyertek menjünk! Keressük meg Dylant.- mondta Kath
- De mi lesz Amberrel?- szipogta Suzie
- Elvisszük Aethelhoz ő majd vigyáz rá amíg megtaláljuk a követ.
Em fel akarta emelni Amber holttestét, de Suzie nem hagyta.
- Majd én viszem.- mondta könnyes szemmel- Az én húgom.
- Nem- tiltakozott hevesen Kath- Te még túl gyenge vagy hozzá! Te inkább kapaszkodj Embe, én meg viszem Ambert- Kath határozott volt. Nem mertek neki ellent mondani a lányok.- Most pedig indulás!
Elindultak. Nem mentek még sokat, de hirtelen megtorpantak. Egy szakadt ruhájú, barna hajú, magas fiú állt előttük. Először azt hitték Dylan az, de csalódniuk kellett. Kath majdnem elejtette Ambert, mikor a srác megszólalt. Édes lágy a hangja, de közben mégis férfias, mély és védelmező. Kath örült, mert úgy tűnt a srác őt szemelte ki magának. Lépett egy-kettőt a srác felé. A fiú is elindult felé, de nem állt meg Kathel szemben. Tovább ment. Tovább Suziehoz. Suzie levegőt sem kapott. A srác ismét megszólalt.
- Jake vagyok és vérfarkas. Ti pedig vámpírok, ha jól látom- mutatott körbe a lányokon, de Kathnél megállt.- Szia. Te meg miért segítesz nekik??- értetlenkedett
- Ők nem olyan vámpírok Jake. Ők a barátnőim.- s amint ezeket kimondta, a lélegzete is elállt. Jake rákapta a tekintetét és úgy válaszolt neki.
- Áh értem. Újoncok.- és ezzel a lendülettel szájon csókolta Suziet.
- Ez meg mi volt?- kérdezte feldúltan Kath.- Ő egy vámpír!
-És mi baj van ezzel?- Jake már semmit nem értett.- Azt mondtad ők mások. Tehát szabad. Egyébként tudok a bátyád és annak a lánynak a kapcsolatáról.- mutatott Jake Amberre.
Suzie csak állt egy helyben megszeppenve. Nem értett semmit, de nem is akart.
- Állj- ordibált torka szakadtából Em- Kath térj észhez! Ambernek sürgős segítség kell vagy végleg meghal.
- J-Jake segítesz nekem?- Suzie ekkor szólalt meg először, de most is csak alig hallható hangon.- A húgomat megölte a pasija és ha Amber meghal, abba belerokkanok.- Suzie sírt.
- Persze segítek csak kérlek ne sírj. Minden rendben lesz.- Jake szorosan ölelte magához a lányt.- De a nevedet meg szabad tudnom?- olyan édesen nézett a lányra, hogy majdnem elolvadt
- S-S-Suz...- nem tudta befejezni, mert Kath közbeszólt
- Suzie!- dühöngött- még csak a saját nevet sem tudja- ezt már nem mondta ki hangosan csak alig hallhatóan.
Jake egész úton Suziet vigasztalta. Emnek nem tetszett Kath dührohama, így oda ment hozzá.
- Mi a baj?- kérdezte lágyan a duzzogó morcost
- Az, hogy Jake vérfarkas és én is és neki pont egy vámpír kell.- szólt halkan, de agresszívan.
- Mi bajod van a vámpírokkal? Igen "ellenségek" vagyunk, de néz meg mi is milyen jól kijövünk egymással.- suttogtak, de Jake mindent hallott képességének köszönhetően
- Em gyere ide egy picit kérlek.- mondta Jake- Kísérd egy picit Suziet, mindjárt visszajövök.
Kath megállt. Jake odalépett mellé és megfogta a kezét.
- Ne legyél féltékeny kérlek. Majd neked is lesz va...- nem tudta befejezni, mert Kath megcsókolta. Kath át akarta ölelni Jakeet, így Ambert átdobta Emnek. Em semmit sem tudott erről az akcióról, így nem kapta el Ambert. A halott rázuhant Emre, így mindketten a földnek csapódtak. Kath nem tudott erről. Már régóta csókolta Suzie pasiját, aki hevesen tiltakozott. Ebben a pillanatban egy éles sikítást hallottak. Hátrafordultak.
- Neeeeeeeeee!!!!!- sikított Suzie és újra sírni kezdett.
- Mi történt??- értetlenkedett Kath, de mikor meglátta az eszméletlenül fekvő Emet megértette. Jake odarohant.
- Cssshhh, cssshhh, cssshhh- próbálta csitítgatni Suziet.- Mi történt vele?
- Ő! Ő történt vele!- ordibálta, miközben mutogatott Kathre- Te meg engedtél neki! Mit is képzeltem?! Azt hittem, lehet köztünk valami. Igaz csak néhány órája ismerjük egymást, de lehet köztünk valami.- sóhajtotta majd elindult húgával és barátnőjével a kezében. Fel sem tudta fogni, hogy most halott húgát és eszméletlen barátnőjét cipeli. Nem tudta hol van. Azt sem, hogy merre menjen. Nem bírta tovább. Összerogyott és zokogni kezdett. "Az, akit szerettem. Pont az. Pár órája találkoztunk, de annyira, annyira megértő volt és kedves. Pont ő!"- Csak ezek a gondolatok cikáztak a fejében.
- Suzie! Suzie!- egy ismerős hangra lett figyelmes.