20.rész A kő másik ereje

- Itt vagyunk!- mondta Tom és megállt egy kapu előtt.
Mindenki izgatott volt. Jake és Dylan volt a legizgatottabb, hiszen nekik kellett a legjobban a kő.
- Gyerünk már!- sürgette a vezetőt Dylan
- Nem nyílik. Segítsetek!- majd Tom teljes erejével tolta a kaput, de az meg se moccant.
- Gina fogd meg Suziet kérlek. Kath te meg gyere!- parancsolta Jake
- Mi? Én minek?- értetlenkedett Kath- Ja! Értem! 
- Jó, hogy rájössz hugi.- röhögött Dylan
- Jó, na inkább nyissuk ki ezt a kaput!- grimaszolt Kath
- Háromra! Egy. Kettő. Há-rom!- mind a négyen nekifeszültek a kapunak
A kapu nyikorgott, de megindult. Párszor meg-meg akadt, de tovább tudták tolni. Mikor már teljesen kinyílt, egy hosszú termet pillantottak meg. Teljes ellentéte volt a barlang többi részének. Ki volt kövezve az alja, gyönyörű csillárok lógtak felülről és mindenhol márvány volt. A terem végében volt egy kis állvány, amin volt egy üveg doboz. Benne egy nagy kék kővel.
- Én azt hittem, hogy sokkal kisebb ez a kő.- súgta Kath bátyjának
- Én is. Ezt, hogy fogjuk hazacipelni?
- Majd megoldjuk.- simogatta meg bátyja hátát Kath, egy édes mosoly keretében, majd előre ment
Tom mellett állt meg a karjába kapaszkodva. Olyan édesek voltak együtt. Dylannek mosolyognia kellett, hiszen eszébe jutott róluk ő és Amber. Amber akinek az "élete" múlik azon, hogy időben haza tudják-e vinni a hatalmas követ vagy sem. Megérkeztek az állványhoz. Gyönyörű volt a vörös párnán lévő mélykék kő, ami szinte világított a csillárok fényében.
- Tom! Tom!- kiáltott előre Dylan- Hogy fogjuk mi ezt haza cipelni?- kérdezte.
Egy csöppnyi aggodalmat, kétségbeesést lehetett a hangjában hallani.
- Azt még nem tudom.- gondolkodott el Tom
Dylan megállt és csak bámulta a követ. Eszébe jutottak a régi emlékei, mintha a kő visszarepítette volna őt a múltba.

~Visszaemlékezés~

Esett a hó. December vége volt. Mindenki várta a szilvesztert. Ez nem volt másképp a Kelson családnál, ahol a két gyermek, Dylan és Kath minden idők legjobb partyját készültek összehozni.
Már egy hónapja az egész város erről beszélt. Kelsonék elég befolyásos család voltak. Aki pedig meghívást nyert egy ilyen partyra az kivételesnek érezhette magát. A szülők nem voltak kemény kezűek és mindig utazgattak. Szilveszterre is elutaztak Hawaii-ra. A gyerekek pedig simán tarthattak egy fergeteges bulit. Most több embert hívtak meg. Dylan 16, Kath padig 15 éves volt akkor. Mindketten kamaszkoruk közepén, de egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy a buli idáig fajul. Az előkészületeknél Dylan akkori barátnője is segédkezett. Lucy különlegesen szép lány volt. A legszebb a városban. Nemrégen töltötte be a 16-ot. Dylan imádta. Minden percet vele töltött. Kath pedig áhítattal figyelte őket. Kíváncsi volt rá, hogy vajon neki lesz-e valakije, aki így törődik vele. Eddig csak 3 fiúja volt és sajnos nem szerzett jó tapasztalatokat. Mind a hárman kihasználták. Érthető volt hát, hogy így csodálja a testvérét. Minden húg olyan pasit szeretne, mint a bátyja. Dylan pedig olyan fiú volt, akire érdemes volt felnézni. Jó tanulmányi eredménnyel, helyes külsővel rendelkezett. Odaadó, szeretetteljes és gondoskodó volt. Minden lány ilyen fiút szeretett volna maga mellett tudni. Miközben díszítették a szobákat Dylan alig bírt elszakadni barátnője szájától. Kath a konyhában tüsténkedett. Kirakta a rágcsálni valókat. Kitette az innivalókat és behűtötte a pezsgőket. Mikor ezzel végzett felvette a síruháját és kiment az udvarra. Fogott egy kisebb hódarabot és elkezdte görgetni. Dylanék az ablakból figyelték. Kath hóembert csinált, ami egy pezsgős poharat fogott. Legalábbis ez volt az elképzelése. Egy kis idő múlva Lucyék is befejezték a nappali díszítését és kimentek Kathez. Kath éppen a hóban feküdt és az eget kémlelte. Láthatóan gondolkozott. Mikor észrevette, hogy Dylan és Lucy ott állnak a két oldalán egy-egy hógolyóval összerezzent. Tudta mi fog következni. A két golyó egyszerre érte el őt. Kath röhögött, majd felugrott és gyúrt ő is hógolyót. Ebből aztán egy hatalmas csata alakult ki. Mindenki dobált mindenkit. Dylan két év után ekkor hallotta húgát újra nevetni azzal az édesen gyermekies nevetéssel. Két évvel ezelőtt ugyanis meghalt a legjobb barátnője autóbalesetben. Nagyon összeomlott. Mindenki csak akkor hallotta Kathet így nevetni mikor vele volt. Ám két éve senki. Most viszont újra visszatért ez a nevetés. Dylan ettől nagyon boldog volt. Tudta, hogy Kath- ha tudat alatt is-, de már tovább lépett. Elengedte a legjobb barátnőjét. Mindenki elfáradt. Pedig még csak 18 óra volt. Még előttük volt az éjszaka. A vendégek 22 órára jöttek így volt egy kis idejük pihenni. Először Lucy dobta le magát a hóba. Hóangyalt csinált. Dylan mellé feküdt pont úgy, hogy a két angyal egymás kezét fogta. Kath pár lépéssel arrébb ugyanígy cselekedett. Csak remélni tudta, hogy egyszer ő is ilyen szerencsés lesz, mint Lucy.  Dylanék tanulmányozták az angyalkáikat és elégedettségüket egy csókkal fejezték ki. Ez nem volt meglepő hisz minden egyes lépésüket csókkal fejezték be. Kath bement a házba és szólt a bátyáéknak, hogy lefekszik és másfél órával a buli előtt keltsék fel. Lucy is bement. Dylan még befejezte Kath hóemberét, majd ő is bement. Kath aludt, Lucy pedig Dylan ingében és fehérneműben mászkált a házban ide-oda. Keresett valamit. 
- Mit keresel kicsim?- kérdezte Dylan
- A telefonom. Eltűnt! Nincs meg.- huppant le az ágyra bánatosan Lucy
- Megkeressük picim.- motyogta a lány ajkaira
Ezt követően egy forró csókban forrtak össze. Dylan óvatosan hátra feltette a lányt. Kigombolta a lányon lévő inget. Lucy is elkezdte vetkőztetni Dylant. Közben Kath felébredt. Izgatott volt így lement. A lépcsőn azonban már nem ment le. A lentről felszűrődő hangok túlzottan sok volt neki. Gyomorforgató ahogy belegondolt. Visszarohant a szobájába. Bedugta a fülhallgatóját a fülébe, hogy elnyomja a zajokat. Sokáig jó is volt, de egyszer csak egy hatalmas sikítást lehetett hallani, ami hasonlított a bátyja nevéhez. Kath jól tudta, hogy ilyenkor már ki veheti a fülhallgatót. Nem ez volt az első, hogy erre ébredt. A következő amit hallott, az az volt, hogy Dylan kergeti Lucyt fel a szobájába. Végül az ajtó csapódása. Tudta, hogy tiszta a terep. Éhes volt. Így kiment a konyhába enni. Csinált egy szendvicset, majd leült az asztalhoz, hogy megegye. Pár perccel később Dylan alsógatyában és pólóban, Lucy pedig ismét barátja ingében és fehérneműben jelent meg. 
- Jót aludtál hugi?- kíváncsiskodott Dylan
- Nem!- jelentette ki Kath határozottan
- Miért?- kérdezte Lucy úgy mintha nem tudná mi az oka, pedig nagyon is jól tudta
- Az, hogy megint a műsorotokat hallgattam. Még szerencse, hogy nem hagytam lenn a fülesem.
- Upsz. Bocsi!- pirult el Lucy
- Csinálok szendvicset. Te is kérsz kicsim?- kérdezte Dylan
- Persze.- csillant fel Lucy szeme, majd leült Kath mellé
Az evés többi része csendben telt. Kínos csend uralkodott, de Kath befejezte és szólt, hogy elmegy készülődni. A buli másfél óra múlva kezdődik így Lucy is úgy döntött, hogy megy elkészülni. Dylan még elmosogatott, majd követte barátnőjét. Lucy egy gyönyörű szép mélykék koktélruhát viselt. Kath pedig egy ugyan olyat, csak rózsaszínben. Dylan pedig egy farmert és egy inget. Mindhármukon volt paróka. Lucyn sárga, Kathen zöld, Dylanen pedig kék. Volt trombitájuk és minden, ami kellett egy fergeteges szilveszterhez. A vendégek szép lassan szállingózni kezdtek, akárcsak kinn a hó. Fél óra múlva minden vendég ott is volt és elkezdődött a buli. Éjfél előtt 5 perccel már mindenki jó hangulatban volt és várták az új évet. A visszaszámlálás elkezdődött. 
-Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy! Új év!- üvöltötte mindenki egyszerre
Mindenki koccintott mindenkivel. A szerelmes párok csókolóztak. Egy jó hajnal vette kezdetét. A buli fergeteges volt, mindaddig míg egy idegen ember be nem lépett az ajtón. Dylan tudta jól, hogy nem ember, mivel ő sem volt az. Utána eredt. A férfi Lucy felé indult. Valamit beszélt hozzá. Lucy csak bólogatott. Dylan megelégelte ezt. Oda ment. 
- Maga mit keres itt?- kérdezte dühösen
A férfi mintha meg se hallotta volna úgy ment el a fiú mellett. Lucy követte a titokzatos férfit. Kimentek. Dylan megpróbált utánuk futni, de mire átverekedte magát a tömegen, késő volt. Elkésett. Nem talált már kint senkit, csak egy kék ruhát. Az Ő ruháját. Lucy eltűnt és csak egy kék ruha maradt meg belőle, amit Dylan a szekrényében őriz.

~Visszaemlékezés vége~

- Hahó! Haver jössz már?- kiáltotta Jake

- Persze. Megyek már!- mondta Dylan és elindult

19.rész Egyszer fent, egyszer lent

~Dylan szemszöge~

Elindultunk. Ez nem jelentett mást számomra mint egy újabb esélyt. A remény hajtott egész végig és a tudat, hogy láthatom újra Ambert. Amber a mindenem és ezentúl jobban figyelek rá. Egész úton ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Szemem előtt láttam édes mosolyát, csillogó szemeit. Ajkam bizsergett az érzéstől, melyben éreztem puha ajkait az enyémen. Finom illatát újra megéreztem. Olyan volt mintha ott lenne velem. Nem sok kellett, hogy ez nem csak a fejemben lévő kép hatása legyen, hanem az igazi Amber. Az időnk vészesen fogyott. Ugyan nem tudtam mennyi ideje lehetünk lent, de az ösztöneim jók voltak. A barlang nagy volt és olyan mint egy labirintus. Nem lehetett sokat látni. De szerencsére a lustromor- akiről megtudtam, hogy Tomnak hívják- elöl ment és világított szemeivel. A kishúgom nagyon rá van kattanva a srácra. Egyszer kétszer előre mentek. Csak Tom szemeinek fényét lehetett látni. Nem is volt baj, hogy nem láttam mit művelnek azok. Nem akarom látni, ahogy Kathtel egymás szájában vannak. Fúj! Kiráz a hideg csak a puszta gondolatától is. Nincs bajom a csókolózással, hisz' magam is szoktam. Persze, amikor épp él a barátnőm. Nagyon hiányzik és őket látva még jobban erősödik a hiány érzet, meg ő mégiscsak a húgom. Jakeéket is nehéz volt kibírni, de most még Kath is. Remélem nem futunk ki  az időből és újra élni fog az életem értelme. Elmerültem gondolataimba. Párszor neki mentem a falnak. Szerencsére nem ütöttem meg magam nagyon. Kathék megint előre mentek én meg ott maradtam Jakeel. Suzie és Gina próbálták tartani a lépést Tomékkal, így ők is előttünk mentek. 
- Nem lesz semmi baj haver. Megtaláljuk a követ és Amber újra a tied lesz.- mondta majd megveregette a hátamat biztatásképpen
Úgy látszik Jake elszólta magát mert abban a pillanatban megindult egy nagyobb fal darab egyenesen Gináék felé.
- Vigyázz!- ordítottam előre 
A fal darab hatalmas dübörgéssel ért földet. Suzieék nem látszottak a portól. Jake remegett a félelemtől és az idegességtől. Meg tudom érteni. Nem tudja, hogy a barátnője él-e vagy éppen most ütötte agyon egy hatalmas kő. Fél percig ledermedve álltunk, majd Jake oda rohant a kőhöz. Köhögést hallottam, de csak egyet. Féltem, hogy nem Suzie aki köhög. Kath és Tom visszarohantak megnézni, hogy mi történt. A sejtésem beigazolódni látszott, mikor Ginát láttam meg felém sétálni. Jake felkiáltott
- Miért pont ő?- ordította zokogva
Odasétáltam hozzá, majd megöleltem. Tudom nem túl férfias húzás, de olykor-olykor, ha van rá megfelelő indok, akkor lehet. Ez pedig az a helyzet, amikor megengedett. Tudtam min megy keresztül, csak neki nincs bűntudata, hogy ő ölte meg, nem úgy, mint nekem. 
- Figyelj haver! Menjünk. Megtaláljuk a követ és minden rendben lesz.- megfogtam Suziet és felvettem olyan "menyasszony" pózban, majd átadtam Jakenek
- Ugye nem?- jött oda sírva Kath- Ez ugye nem?
Sosem láttam még ennyire elkeseredettnek a húgom. 
- Nyugi.- húzta magához Tom és simogatta a hátát
Most hálát adtam az égnek, hogy itt van neki Tom és nem nekem kell vigasztalnom őt is. 
- Induljunk haver.- mondtam Jakenek, ugyanis Tomék már elindultak
Sietnünk kellett. Most már nem csak az én barátnőmnek, de a legjobb haveroménak is, aki a halott barátnőm ikertestvére. A Pethrova ikreknek nincs szerencséjük asszem. Az alagútban egyre sötétebb lett. Egyszer csak Kath háta jött.
- Hát te?- kérdeztem meg kedvesen
- Tom leveszi a napszemüvegét, hogy legyen fény és nem akarja, hogy bármilyen baja legyen a szememnek, így azt mondta, hogy jöjjek hátra hozzád.- magyarázta
- Értem. Egyébként miért rázott meg ennyire Suzie halála? Úgy tudtam nem épp a kedvenced.- értetlenkedtem
- Nem volt, de mióta összejöttem Tommal, azóta már nem vagyok rá féltékeny és tudom, hogy nem lehet a szerelmet irányítani, bármennyire is akarjuk.- sütötte le a szemét
- Örülök, hogy Tom az, akivel összejöttél. Jó srác és látszik, hogy szeret. Ha úgy döntenétek, de persze csak a későbbiekben, hogy összekötitek életeteket legyen. De csak később. Sokkal később.- mosolyogtam
- Áááá köszönöm bátyus!- röhögött és ugrott a nyakamba- Szeretlek! Te vagy a világ legjobb tesója!- végre igazi öröm csillogott szemeiben
- Én is szeretlek hugicám!- öleltem vissza egy nagy mosoly keretében
Rég nem voltunk ennyire közvetlen viszonyban. Örültem, végre ennyi idő után tudtam legalább ennyinek örülni. Így sétáltunk tovább. Majd minden csendes lett és csak mosolyogtunk.
- Itt vagyunk!- törte meg a csendet Tom